Vallomas

Mar nagyon a finishben erezzuk magunkat. Mert hat ott is vagyunk igazandibol. 85 km. 3 nap. Ennyi van meg hatra. Ennyi van meg hatra akkor, ha minden klappol. Es miert ne klappolna? Mar nem az a kerdes, hogy meg tudunk-e tenni 42 km-t egy nap alatt, hanem az, hogy mikor erunk oda. Nem is normalis dolog amugy. Legkozelebb csabara vasarolni gyalog megyunk es Jambi nalad alszunk, mert masnap meg haza setalunk. Egeszseges, olcso es miert ne? Szoval nem tudom milyen uzemanyag az, amivel mukodunk vagy mi van a labunkban, aminek a segitsegevel ez megtortenik, de megtortenik.
Mielott ujra neki vagtam, mar regesreg elfelejtettem milyen kemeny is ez az ut. Idovel az emlekek megszepulnek, a fajdalmat es a nehezsegeket elfelejtjuk es helyukre szep es szivesen elokutatott emlekek lepnek. Az en emlekeimben elsosorban a polipos bandam maradt meg es az a csoda, ami itt korulvett engem. Igen, a draga pulpo gang egy indiaival, egy svajcival meg a ket magyar polippal. Koszonom Sracok, hogy a caminom utolso napjait bearanyoztatok 🤗
Hetekig, honapokig, meglehet egy egesz evig taplalkoztam azokbol a josagokbol, amit itt utravalokent kaptam. Aztan jottek a mergezo nyilak, a folyamatos tamadasok es igen, jott a kisvarosi let. Mit szabadna es mit nem. Hogyan kellene, de meg inkabb hogyan nem. Minek jott el az ideje es minek nem. Es elhittem. Elhittem, bar 1000 %- osra toltekeztem ezen a helyen es valoban nem letezett szamomra lehetetlen. Elhittem, hogy meg sem erdemlem a teljes es boldog eletet. Elhittem, mert azt valasztottam, hogy elhiszem. Senkit nem okolhatok erte. En dontottem igy....
Talan ennek is koszonhetoen sokszor ereztem ugy, hogy ujra hivogat az ut. Nagyon ereztem es nagyon akartam. Ujra. Hogy ujra legyen uzemanyag, ami hajt es ami kepesse tesz barmire es mindenre. De leginkabb arra, hogy higyjek. Am vegul nem en dobtam be az otletet. P vagya volt, hogy zarandokoljon. En pedig jo peregrinahoz melton termeszetesen partner voltam benne. Az eletunk olyan fordulatot vett januar ota, hogy ha akartuk sem tudtuk volna jobban idoziteni ezt az utazast.
Veletlen? Nem hiszem. Nyilvan a forgatokonyvironk igy alakitotta a filmunket, maskulonben elmaradt volna a happy end. Marpedig en tobb dramaban nem vallalok szerepet. Ezt megbeszeltem a fonokkel is odafent, barki is legyen az. De a fonok azt mondta, anyukam akkor gyorsan szedd ossze magad, mert ha magad sem hiszed el azt amiben hiszel, akkor tolem megis mit varsz? Aha, jo, megertettem. Es itt vagyunk. Ki kellett lepnem ujra a komfortzonabol ahhoz, hogy higyjek magamban. Hogy higyjek magunkban. De ami ennel sokkal fontosabb, hogy megbocsassak. Es en megbocsajtottam. Mindenkinek, aki bantott es bant es mindenkinek, aki ketkedett es ketkedik meg mindig. Es tudjatok miert? Mert az nem az o hibajuk. Mert ha valaki banthat, akkor az csak es kizarolag az en hibam. Mert megengedem es beengedem. Mert elhiszem. En dontottem ugy, hogy hiszek nekik es tenyleg rossz ember vagyok. Azt megis hogy gondolod, hogy megengeded magadnak a boldogsagot? Raadasul vele? Hat de ezt hogy mered? Rossz vagy, buta es raadasul hernyo is!
De most jol kiderult, hogy donthetek ugy is, hogy pillango vagyok es nem hernyo. Eloszor nehez....mert a tukorben latsz egy kis csufsagot, osszeszoritod a fogaid, jo melyen belenezel a szemebe es a nevetestol pukkadozva azt mondod neki. Gyonyoru vagy! Bar valoszinuleg ezuttal meg magad sem hiszed el. A kovetkezo alkalommal mar konnyebb, mert jol lehet tenyleg nem egy kis pondro nez vissza rad a masik oldalrol. Probalgatod, gyakorolod, izlelgeted es vegul mar egeszen jol megy a kis jatek. Es eljon a pillanat, mikor oszinten elhiszed, hogy lepke lettel. Mert igy dontottel es mert oszinten elhitted.
Azon a napon mikor elveszitettem Misit, minden osszeomlott. Elveszitettem a szamomra a vilagon legfontosabb embert, a szerelmemet, a ferjemet, a baratomat. Fogalmam sem volt hogyan tovabb vagy egyaltalan van e tovabb. Aztan mikor az elmem mar kicsit tisztult a sokktol, akkor tudtam, hogy most dontenem kell. Elet vagy halal. Igen, ez a ket lehetoseg volt. Es akkor en az eletet valasztottam. Ezt valasztottam, mert tudtam azert maradtam, mert dolgom van meg itt. A kovetkezo lepesben meg kellett tanulnom elhinni, hogy lehet jobb. Ha lepesrol lepesre is, ha csak nagyon aprankent is, de jobb lesz es egyszer majd konnyebb lesz. Es ahhoz hogy ez igy legyen csodalatos ajandekot kaptam fentrol. P-t. De most legyen Pityusz, mert en igy szeretem ❤ Pityusz eselyt adott nekem egy uj eletre...
Megtanitott ujra szeretni szerelemmel, megtanitott mosolyogni, remelni, hinni a csodakban es a mesekben. Megtanitott hinni onmagamban. Megtanitotta, hogy lehetek lepke is, ha elhiszem. Es en hittem neki. Orulok, hogy az eletet valasztottam. Te jelentetted az eletet szamomra mikozben a pokol legmelyebb bugyraban csucsultem.
Ket evvel ezelott megkerted a kezem es en nemet mondtam. Egy evvel kesobb ujra megprobaltad, ezuttal gyuruvel. Sokaig nem tudtam mi legyen. Belebetegedtem. Ugy ereztem ha igent mondok, orokre elvagok egy szalat Misitol. Ugy ereztem belehalok kicsit mindig ujra es ujra, ha most dontenem kell. Aztan rajottem, sosem vagom el a szalat. Mert a szal itt van bennem, nagyon melyen es senki nem fer hozza. Csak akkor szakad el, ha hagyom. Es en sosem fogom hagyni. Mindket gyuru elfer az ujjamon es mindket szerelem megfer a szivemben ❤
Ezen az uton sokszor feltettem M-nek a kerdest, mi legyen. Segitsen. Hogy legyen? Sok-sok valasz jott tole es pontosan tudtam mi legyen 💑
Mert elhittem, hogy megerdemlem a teljes es boldog eletet! Es ezert csak en vagyok a felelos, senki mas 🤘 Most pedig hidd el Te is 😇