Ujratervezes

Tervezd ujra! Es ha meg akkor sem jo valamiert, hat tervezd ujra meg ujra. Ma 40 km-t szerettunk volna menni. A felet sikerult megtennunk, mert az idojaras - mint mar az elmult ket het soran tobbszor - most sem volt tul kegyes hozzank. Ez az a tenyezo, amin, ha a fene fenet eszik, akkor sem tudunk valtoztatni. Ma reggel szakado esoben indultunk el a szallasrol, de mar allati rutinosan, zoknira zacsko, zacskora cipo, kabat fole esokabat. Am azzal nem szamoltunk, hogy allando utitarsunk, SZEL is velunk tart majd. Na nem hajnali szello, ami finoman simogat, mint a napsugar. Esot zacskon keresztul cipobe vero, esokabatot szerencsetlen zarandokrol leszaggato, arcot lefagyaszto, taknyot-nyalat egybefujo, buta, gonosz, hatraltato, gyulollek te mocskos szel ez. A ciponkben all a viz. Ami nem fer, kibuggyan belole. A szank belilul, a kezunkkel egyutt. Gyakorlatilag nem marad rajtunk szaraz negyzetcenti. Az elso faluban megallunk, mindossze 20 km utan. Gyorsan forro kave. Meg gyorsabban utana forro tea. Nem jo. Nem jobb. Most mar reszketunk is. Nevetsegesen festhetunk kivulrol. B mi legyen? Nem tudom. Menjunk meg egy falut, csak 6 km. De megsem tudom. Megfagyok. Ez nem komfortzonan kivul van, ez fagyhalalhoz kozeli. Es megjelenik egy "regi ismeros". Sracok, maradjatok! Ez jo szallas es meleg van es holnaptol meg sunshine. Meggyozott. Maradunk. Az egyik szemem sir, mert a labunk tele van meg nem tett lepessel, sajgo labak, regi cimborak, messze vagytok mar. A masik pedig nevet, mit nevet, orommamorban hahotazik ahogy a zuhany alatt megerinti a forro viz. Es azt gondolom ez most igy rendben van. Valamiert igy kell lennie. Ujra es ujra kell tervezni. A tervunkon ez nem valtoztat. Ott leszunk Santiagoban, pontosan annyi nap mulva, ahogyan elore megterveztuk. Csak neha porszem kerul a gepezetbe, de urai vagyunk a helyzetnek es mar nagyon jol megy az ujratervezes. Azt hiszem. Tudom. Bizom benne. Bar abban is biztam, hogy soha tobbe nem kell ujraterveznem. Jo lett volna minden ugy ahogy van. Hazassag, gyerekek, szep nagy haz. Hozza ket kutya meg egy par macska. Melo 8-tol 4-ig. De valami rendes, ami ugy megfelel a nagykozonsegnek. Amirol nem kell orakat magyarazni, hogy stressz meg oldas meg korrekciok meg segito meg gyogyszer nelkul is lehet, sot kellene.

De valamiert nem igy lett. Es ujra kellett tervezni. Akkor is. Es ha reszkettel a "hidegtol", nem szamitott hogy nevetsegesen festesz kivulrol. Mert ha szamitott volna, akkor reszketve tovabbmentel volna belilult szajjal es valoszinuleg az elso km utan osszeesel, mert o igen, te megmutattad, hogy be tudsz illeszkedni es meg tudsz felelni az elvarasoknak. De szamit ez? 

Nehanyunknak mast dob ez a gep. Ez a gep, ami lehet Isten vagy Angyal vagy Sors vagy akarmi mas is. A mi tervunk is az volt, mint barki mase. De valamiert nem ezt kaptuk. Es ott allunk, testunkben, lelkunkben es szivunkben a millionyi meg nem tett lepessel...es akkor osszeomolhatnank, mert vegulis az a legegyszerubb, nem igaz? Es talan akkor meg sajnalnanak is minket kicsit, vagy eppen nagyon, ki oszinten, ki kevesbe oszinten. 

Vagy ott es akkor ugy dontunk, hogy felallunk. Vallaljuk a kockazatot, legyen az barmilyen vakmero vagy el nem fogadott. Vallaljuk, mert melyen legbelul erezzuk, tudjuk, hiszunk benne, hogy letezik szamunkra is egy masik ut. Egy masik ut, amihez egy kicsit vagy nagyon ujra kell tervezni. Vallaljuk, hogy neha meg kell allni, mert most arra van szuksegunk, de azt is vallaljuk, ha ra kell lepnunk a gazpedalra. Vallaljuk az ujjal mutogatast, a hatunk mogott osszesugast, vallaljuk a "pofonokat", vallaljuk, hogy sokan lemorzsolodnak, mert ugysem ertik. De miert is ertenek? Nem kell nekik, pusztan csak elfogadni kellene. Aztan vallaljuk a kockazatot, hogy talan ez sem fog sikerulni... de legalabb megprobaltuk. Ha nyerunk boldogabbak, ha veszitunk bolcsebbek leszunk. De ugyanakkor vallaljuk, hogy kovetjuk a szivunk utmutatasat es foggal-korommel ragaszkodunk ahhoz, amit erzunk. Vallaljuk a felelosseget, vallaljuk a kovetkezmenyeket, vallaljuk, hogy maradunk, mert valamiert maradnunk kellett. Itt van most feladatunk. Talan ez az ut eltero lesz a megszokottol vagy a tervezettol, de nekunk ez jutott. Mi ezt vallaltuk. Nekunk ezt kell vegig jarnunk. Es miota megalltunk elvonultak az esofelhok es sut a nap es vagytam ki meg vacogva is, hogy folytassuk az utat, pedig igazabol 0 fok van es nincs is szaraz ruham. De miert is? Mert a tobbiek ott mennek a napsutesben. De nekik miert nem az eso meg a szel jutott? Nekem meg miert igen? 

Ez mar regesreg nem szamit....ez az en utam. Es ezen az uton neha ujra kell tervezni...

Koszonom a mai tanitast, barmilyen kimeletlenul es fagyosan is adtad!