Nemhogy megpihentünk hanem az eddigi legkeményebb napot vállaltuk be. Van egy állandó társunk Shaun aki kanadai és Torres del Rioban egy szálláson voltunk. Tegnap este már beszélgettünk Navarreteben. Ő is és Mi is megörültünk a találkozásnak. Ma pedig már régi ismerősként köszöntöttük egymást az úton és este a szálláson is. 37,7 km, meg egy kicsi. Ennyit mentünk ma. Azt hiszem a sétálás mellett a nap természetes része a lábfájás. Szerintem hiány érzetem lenne ha nem érezném minden lépésnél, hogy ez volt az utolsó. Vagyis már két napja nem is ezt érzem, hanem azt, hogy igaz kegyetlenül fáj, de ez nem hátráltathat. Sajnos ma már B-nek is többször meg kellett állnia mert nem bírta tovább egy pici pihenés nélkül. Sokat mentünk külön 10 perc járásnyira, de a végén együtt értünk be Santo Domingoba.
A municipalba érve bizony Shaunnal találkozunk. Az egyik hospitalero istenemre úgy néz ki mit Machete, este a vacsoránál gitározik is meg beszélgetünk. Ő mivel autentikus spanyol csak a hazája nyelvén beszél, ezért a google fordítót használva megtiszteltem azzal, hogy nem csak mutogatok. A vacsoránk csirkebecsinált leves, amit főzni kell, mi instantlevesnek készítettük el :) utána bolognai, és sültkrumpli. Amit olaj nélkül sütöttem meg, de mire elkészült már jól laktunk. B találkozott Shaunnal és meginvitálta vacsorázni. Nagyon éhes lehetett mert az a ramaty kaját nagyon jóízűen ette. És hogy milyen hálás volt. Nagyon kedves és örült, hogy találkoztunk. Ezzel mi is így vagyunk. És végül is a hetedik napon megpihentünk....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése