2018. április 6., péntek

Varazslat

Burgos. Alig vartam, hogy ideerjunk. 3 evvel ezelott az osszes kp-mat elvittek errol a szallasrol es meg a cigimet is. Na nem az, hogy a bago jobban bantott, de hogy az elso sokk utan meg csak egy slukk sem jutott....grrrrrr 😡 nah az kiborito volt. Akkor nagyon kibuktam ezen, de barki is lopikazta el, biztosan nagyobb szuksege volt ra, mint nekem es volt olyan jo arc, hogy a kartyamat itt hagyta. Hat ezuton is koszonom ezt, komolyan. Nagyon megmentem volna, ha ez nem igy tortenik.
De! Ami ennel sokkalta szebb emlek ennel szamomra az az, hogy itt pajtaskodtunk ossze Tibivel, akivel mint kiderult, egy fosulira jartunk, csak nem fedesben es aki tortenetes derecskei 🙂 Oke Uj Zelandon el, de akkor is foldim es nyaranta, mikor hazajon csaladlatogatasra, olyankor rendre hozzank is eljon. Szoval ez a baratsag nagyon sok nehez pillanaton atsegitett akkor. Koszonom draga Tibo 🤗


Az ut bizonyos szakaszain egyebkent nagyon elenken elojonnek a 3 evvel ezelotti tortenesek, kicsit ujraelem oket minden fajdalmukkal es oromukkel egyarant.

Szoval Burgos. Burgos egyebkent gyonyoru es nyuzsgo. Nem tulzottan, eppen csak annyira, amennyire jol esik a peregrinonak. Az albergue a csodalatosan szep Szuz Maria katedralis labanal helyezkedik el, ami azt hiszem, ad meg egy loketet az ember lelkenek. Ugy terveztem meg az utat, hogy itt mindenkepp eltoltsunk egy ejszakat es ne tul keson erjunk ide delutan. Ez olyannyira jol sikerult, hogy fel 11 korul a varostablanal suhantunk.


Nem tulzok. P olyan tempot diktal a regeneralodott ( vagy Tundernenitol kapott uj ) labaival, hogy alig gyozom kovetni. De csipem ezt nagyon 😶
Szokasos furdes, mosas, teregetes, labkenegetes es kiultunk a katedralis ele, P a jol megerdemelt sorevel, en a szokasos colammal. A nap egetett, tomtuk a majkremes bagettet, elveztuk a pillanatot. Korulottunk kozben csomo-csomo angyaltoll szalldogalt. Szerinte madartoll es az ugyanaz, de en tudom, hogy ezt angyalkak hagytak ott nekunk es mar csak azert is, mert elotte megjegyeztem neki, hogy nezd mar, ott egy felhoangyal 😇
Szoval konkretan az o tollai voltak 🤗
Tegnap 3km-t visszasetaltunk, mert az albergue, ahol meg akartunk allni, hirtelen tele lett buszos turistakkal 😏 , a masik pedig egy istallo volt 😒 ( mondjuk Zocsi neked lehet tetszett volna ) Na akkor most mi legyen? Induljunk el visszafele az uton? Azon az uton, amin mar kozel 300 km-t megtettunk? A kovetkezo szallas viszont 6 km tavolsagra volt es, ha elvonszoljuk is magunkat, mi a garancia arra, hogy oda nem todult be egy masik buszos brigad? Egy kisebb csapat mar bepakolt az istallos szallasra, P biztatott kukkantsak be es dontsem el valoban itt akarok-e ejszakazni. Beneztem. Nem akartam. Es ezt vallalom is, ugyanis kepzeljetek, van valasztasom. Ha ugy dontok maradunk, akkor ne legyenek elvarasok...azt mar elozo nap kipakoltam a hatizsakombol. Ha ugy dontok menjunk tovabb, akkor vallaljam a kockazatot, hogy lehet nem lesz szallasunk es ujra ujra ujra ujra ujra ujra kell tervezni vagy pedig alszunk a csillagos eg alatt. Ha ugy dontok visszamegyunk par km-t, akkor nagy esellyel kapunk szallast, olyat amilyet szeretnenk, de akkor a megtett utunk karba megy. Karba megy? Dehogy megy karba....mert a kovetkezo pillanatban a mar bekoltozott csapat is inkabb menekulore vette es kilepett az istallos szallas ajtajan.
Es akkor ott volt koztuk O. Hofeher hajjal, nagymama szemuvegben, pirospozsgas mosolygos arccal. Ilyen josagot meg sosem lattam. Szerettem volna megolelni, de hat azt most hogy? A 3 zarandok kozul csak O beszelt valamennyit angolul. Ok Burgosba akartak eljutni, mi pedig vegul a visszaut mellett dontottunk, mert ott mar voltam es tudtam, hogy remek szallas van. Ezert felhivtam a szallast, de a spanyolok nem nagyon beszelnek in english. Igy gyorsan kertem Holle anyot, hogy segitsen nekunk kicsit es atadtam neki a telefont. Igy lett nekunk szallasunk Agesban, nekik taxi Burgosba. Azt mondta O ma hazarepul, sajnos vege a szabinak, de majd egyszer visszajon es folytatja. Mielott elkoszontunk, minden nyelven, ahogy csak tudtuk, megkoszontuk a segitseget, a vegen pedig mondtam neki, hogy nagyon boldogok vagyunk, hogy megismertuk. O az arcahoz kapott, konnybe labadt a szeme es olyan, de olyan halasan mosolygott, mint egy gyerek. Meg legalabb ketszer visszafordultunk, hogy integessunk neki es az ujdonsult baratainak. P-vel mokazva, nevetgelve indultunk vissza Agesbe. Nem szamitott, hogy visszafele kell mennunk az uton, az sem, hogy fajt a labunk. Ha fajt egyaltalan. Itt volt ez a Holle anyonak alcazott tunderkeresztanya, aki meglibbentette a palcajat es minden szivarvanyossa valtozott csupan attol, hogy ott volt es a josagat szetszorta koztunk. Nincs olyan, hogy karba veszett vagy feleslegesen megtett vagy plusz korok...semmise. Ezert a varazslatert kellett ott lennunk. Ezert a nehany pillanatert, amibol ott ezer szazalekosra toltekezhettunk. Mondtam P-nek ma delutan a katedralis mellett sziesztazva, hogy megszallt az a szeretnemmagamhozolelniavilagot erzes, ugyhogy biztosan jo uton keresem a kislanyt es milyen jo, hogy ehhez ilyen sok segitseg erkezik a mesek vilagabol 🙇
Ha hiszel a varazslatban, biztosan megtortenik 🤗


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése