Burgosban vagyunk reggel, csörög az ébresztő. B gyorsan lekapcsolja. Mire lemászik az ágyról én is szedelőzködöm. Gyorsan a reggeli rutint lefutjuk és már indulnánk amikor azt vesszük észre, hogy nem fogunk tudni menni. Be vagyunk zárva! Nyugi, mondom a vészkijáraton kimegyünk. Itt már kezdett azért bennem dolgozni a lassan 2 hete nem érzett dolog, amit itt le akarok tenni. Dühös voltam. Bezártak ide úgy, hogy csak akkor mehetünk ki, ha kiengednek. Közben megtaláltam a kijáratot, szaladok B-hez, mehetünk. Mire visszamegyünk vagy becsukódott vagy valaki becsukta az ajtót. Leülünk a kijáratnál, egy órát vártunk mire kiengedtek. Fogságban töltöttünk ennyi időt, vagy esetleg valamiért nem kellett elinduljunk. Lehet nem is volt semmi ami rabságban tart csak a saját elmém? Gyorsan jött a válasz. Ahogy kiértünk Burgosból egy nagyon szép épületet láttunk, néztük is valami fura rajta. Olyan volt mint egy buddhista szentély, betonfallal körbekerítve. Egy börtön volt. Akkor döbbentem rá, hogy nem volt itt semmi fogság csak az agyam játszott velem.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése