Ennyi van még hátra ahhoz, hogy megérkezzünk Santiagoba a katedrálishoz. Soknak tűnik első hallásra, de már sokkal többet jöttünk eddig a pontig. Azaz Gonzar-ig. Reggel olyan madár fütty koncert kísért végig az úton amilyet még nem hallottam. Pedig biztosan jártam már olyan helyen ahol ha figyelek lehet benne részem, csak be volt dugva a fülem. Galicia tényleg más világ. Zárt, egyszerű, ezek mellett csodálatos. A hegyei, a növényei az állatok. Az emberek nyersek, nagyon zárkózottak, de a 2-ik próba után mikor a nyelvükön akarok elmondani valamit teljesen megváltoznak. Rengeteg pici falun megyünk keresztül, ahol elhanyagolt állapotban vannak a házak. Mondtam is B-nek, hogy miért hagyják így tönkremenni. Erre megkérdezte, akkor is elvarázsolna ennyire ha patyolat felújított modern házak között járnál? Itt megint leesett a kő, nagyot koppant és nem is kellett válaszolnom. Indulás előtt elképzeltem hogyan is nézhet ki az út. Laboratóriumi képet festettem magamnak, ahol tökéletesen ki van építve az infrastruktúra, ahol minden szem ránk zarándokokra irányul, szurkolnak tovább löknek, ha kell. Adják a frissítőt, az autók előtt le van zárva kordonnal az utunk. Hát nem, szerencsére tévedtem és ez már az első napokban kiderült. Az útvonal nagyon jól jelzett, eltévedni nehéz rajta, láthatóan karban is tartják, mert több egy túraútvonalnál, de innen tovább minden rajtad múlik Pityu. Itt körülöttünk él a természet, a falvak, zajlik az élet. Azt üzeni, itt vagyok ha akarod végigvezetlek ezen a csodálatos fizikai, lelki és spirituális utazáson, de mástól ne várj segítséget. Persze csodák mindig vannak és ez kiderült számomra is az elmúlt napokban. Ezen kívül viszont, csak te vagy és én. Így 716 000 lépéssel a lábamban, a hátralévő 84 000 lépés nem is tűnik olyan soknak......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése