Hianyoztok 💜

A sarga pillangomat felvaltotta a feher. A szurke taj helyet kezdi atvenni a zold meg a sarga es a rozsaszin. Az emberek tunderiek, kedvesek, baratsagosak. A napsuteses orak szama meghaladja a boven eleget a jo kedvhez es megis valami van. Nem a sajgo labaim es nem a faradtsag. Valami egeszen mas. Odabent....

Ezer es egy sorsot latsz itt. Nem kell beszelned mindenkivel ahhoz,hogy lasd elviselhetetlenul nehez a teher, amit cipel. Kimondatlan szabaly, sose kerdezd meg a masik miert van itt. Nem szamit miert, csak az hogy itt van. Aztan majd konnyebb lesz az a teher es mar nem nyomja ugy a vallat. Oriasi pakkal jovunk. Tele van egy csomo felesleges dologgal. Egy csomo olyannal, amire nincs is szuksegunk, de cipeljuk. De miert? Aztan mikor erre raeszmelunk, az addig gorcsosen szorongatott holmijainkat elkezdjuk kidobalni. Csak lassan, egyiket a masik utan, csak ovatosan, mert felunk kesobb meg visszasirnank az elhagyott ertekeinket. De igazabol nem sirjuk mar vissza. Elsirattuk akkor, mikor kivettuk a hatizsakunkbol. Legalabb is ezt hisszuk....

Azt hittem csak a lanyt keresem, de ugy tunik a zsakomban tul sok a tulsuly es ezt azt le kell tennem az uton.

Ertem en, hogy szetszed ez az ut, de aztan ha itt az ido, szepen rakjon is ossze. Addig pedig elvezem a napfelkeltet....es veszek naptejet. 

Hianyoztok....💜