Igen, megérkeztünk és végigmentünk az úton. Vagyis ott vagyunk ahol lennünk kell. Nem tudom pontosan leírni azt amit érzek és gondolok. Nem hiszem hogy ez volt a cél, Santiago és ennyi. Nem, megyünk tovább, ahogy ezt az első bejegyzésemben is írtam. Tegnap nem úgy telt a nap ahogy az elmúlt 26 napban, fura volt és hiányzott, hogy nem készülünk reggel, vesszük a cipő és a zsákot, de lesznek még ilyen napok az életünkben. B-vel nagyon egy hullámhosszra kerültünk, ezt abból is látom, hogy az írásaiban rendre megelőz az érzéseivel, én meg nem akarom ismételni, pedig most fogom. Mikor elindultunk már több mint egy éve nem dolgoztam a KH-ban. Sok mindent beletettem abba a munkahelybe és ahogy elváltunk nem tartottam korrektnek. A csajokkal szépen felépítettünk egy kis miliőt ami sok mindenkinek tetszett és szerettek odajárni. Jött egy új főnök, aki az én vezetőmet is leváltotta és azt gondolta megreformálja, beállítja a sorba a csapatom. Ez sok konfliktussal és a végén az elválással zárult. Igen, rossz volt pedig vágytam már a megújulásra, de rossz volt. Az első sokk után mondtam B-nek, hogy szeretnék elmenni a magyarországi szakaszára a Caminonak, hogy rendezzem ezt az érzésem. Végül ide jöttünk és rendeztem. Elmúlt a bosszúvágy a megbántottság és minden negatív érzésem és lezártam azt az időszakot. Sőt köszönöm amiket ott tanultam. Nem mondom, hogy a volt vezetőimmel barátok leszünk és keresni fogom a társaságukat, de ha találkozunk, nem azt fogom nézni hogyan szúrhatok oda. Ebben az időszakban a magánéletemben is igencsak nagy változás jött el, rengeteg pozitív és sok negatív visszajelzéssel. Mi emberek hajlamosak vagyunk a kis negatívot is túlsúlyba helyezni és megroppanni a terhe alatt. Én is elhittem már sokszor, hogy rossz ember vagyok és egyre inkább kapálóztam, bizonyítani akartam az ellenkezőjét, de ekkor meg magammal szemben kellett viaskodnom. Ez nem te vagy Pityu, te szerelmes vagy és szárnyalsz, bátran felvállalod. Akkor most mi van? Elengedtem és elfogadtam, hogy ilyen a világ ezért nem haragudhatok és nem is haragszom. Volt időm ezt is rendezni magamban, nem vagyok rossz ember, imádom a fiaimat, Bendit és Tomeszt és örülök, hogy én lehetek az apukájuk. Ennél nagyobb ajándékot nem is kaphattam volna az élettől. Anyu, apu, Anita elfogadtam, hogy nektek nehéz úgy látni az életet ahogy nekem. Ettől azért még ti vagytok a szüleim és a tesóm, bármi van így lesz és titeket is nagyon, szívből szeretlek. Itt az úton rájöttem, hogy igen, Ildikó téged is szeretlek, mert szépen neveled a közös gyerekeinket és ez nem változik, én meg segítek ebben az apukájukként. Megbocsátottam magamnak minden olyan dologért amit nem is kellett volna cipeljek, csak felvettem. Végül, de nem utolsó sorban, B te vagy nekem is a minden. Örülök, hogy te leszel a feleségem. Fura ezt így kimondani, mert ez nekem új, de így érzem. Nagyon csodálatos volt az elmúlt 3 év mindennel együtt és chicka el ne engedd a kezem továbbra sem az úton. Szeretlek.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése