Ismét reggel, csörög az óra. B gyorsan lekapcsolja, hogy ne zavarjuk a még alvó társainkat. Kipakolunk, vagyis le az előtérbe. Öltözés után reggeli. Kezd beállni a szervezetünk és a szokásaink. Természetesen a gyaloglás teszi ki a napjaink nagy részét, de reggelre és délutánra is kialakult egy rutin. Az emberek hihetetlenül kedvesek. A környezet inspiráló. Autók nélkül akár több évszázaddal is korábban lehetnénk. Rengeteg olyan helyen megyünk ahol nincsenek sem autók, sem emberek. Ahogy épülnek a napi szokásaink úgy kezdenek egyre kevésbé nyomasztani azok a dolgok amik egy hete fojtogattak.
Tegnap dél körül értünk Logronoba, ahol a város bejáratánál egy helyi nénike várja a vándorokat. Mindenkinek kötelező ott megállni. B találkozott már Vele korábban. Kertünk pecsétet az útlevelünkbe. Intett menjek, de miután megállok nem annyira egyszerű elindulni. Mondom, persze pantomimozva, hogy a lábam csak ennyit bír. Megnyugtatott, hogy mindjárt itt az albergue ahol megpihenhetünk. Erre én is őt, hogy majd Navarreteben. Elszörnyülködött kicsit, és Buen Caminoval utunkra engedett. Húsvét lévén itt is ünnepelnek az emberek, de inkább majális szerűen. Logrono Navarrete közti 13 km en volt időm magamban lenni, mert B tempója sokkal jobb. Pihentem, ittam és ettem is kicsit. Így is kb 20 perccel B után értem ebbe a csodálatos városkába. Municipal albergue ha valaki itt akar megszállni teljesen oké az önkormányzati szálló. Sok minden történt mióta 1 hete elindultunk, rengeteg lépés van a lábunkban és azt gondolom nem csak a jó bor születik az úton....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése