Meseorszag kapuja

O cebreiro. O cebreiro. O cebreiro. Az elmult napokban kb olyan napi 20-25x hagyta el a szamat a falu neve. Ma beleptunk Galiciaba...

Galicia meseszep...

 O cebreiro pedig meseorszag kapuja. Elmondhatatlanul vartam, hogy ideerjunk. P-nek odakat zengtem errol a helyrol. Biztosan itt laknak a manok, a torpek, az oriasok, a tunderek es meg tudjatok kik? A sarga pillangok hazaja is ez. Bizony 🐛   

Ujra itt repdesnek korulottunk, de olyan cikazva es sebesen, hogy keptelenseg lefotozni oket. Tudjatok miert tuntek el egy par napra/hetre? Mert en sem voltam pillango....🐛-va avanzsaltam magam es jol beguboztam neha. De kimondtam haromszor egymas utan a varazsiget es a csoda megtortent. Tudjatok mi tortent? Imadom ezt az utat. Szeretem a reggeli keszulodest, szeretem hogy neman kell osszecuccolnunk, nehogy felverjuk a tarsainkat. Szeretem a csillagok alatt meginni az elso kavemat es melle elszivni az elso szal cigit. Igen, a cigarettat is szeretem, mert meg o is egy reszem. Szeretem ahogy az indulaskor sajog a labam a cipoben, de epp csak addig mig el nem zsibbad :) Szeretem ahogy mogottunk felkel a nap es elkezdi megmelengetni a hatunkat. Szeretem mikor megallunk az elso barban meginni egy jo cafe con lechet. Szeretem mikor a tav felenel mintha puskabol lottek volna ki minket, belelendulunk a gyaloglasba. Szeretem mikor neman megyunk egymas mellett, de meg inkabb mikor mokazunk az uton. Szeretem mikor az utolso kilometereknel neha mar kicsit vonszolni kell magunkat, de tudjuk, hogy mindjart feltunik az albergue es ha szerencsenk van akkor meg meleg vizben tudunk tusolni. Szeretem a sziesztat, a delutani vino tintozasokat, az uj arcokat es a regieket. Hogy egymasnak idegen emberek regi ismeroskent koszontik egymast. Szeretem a szabadsagot. Hogy nem kerdezik ki vagy es miert vagy az, aki. Ahogyan kivantam, a kis agyam atadta a helyet a nagy lelkemnek. Nagyon rendes tole es meg is koszontem neki, de tudta o is, hogy ez most igy van rendjen. Es a lelkem elvezi a kenyeztetest. Elvezi minden percet az utazasnak es nem farad el. Mar nem setalok leszegett fejjel, mert mindig emlekeztet ra, hogy nezzek batran korbe es szivjam magamba azt a csodat, ami korbevesz meseorszagban. 

Berekben a falon van egy oriasi tapeta. Befedi az egyik teljes falfeluletet. Hatalmas hegyek vannak rajta, hofodte csuccsal. Mikor kislany voltam, akkor mindig azt kepzeltem, hogy ott allok a hegy csucsan. Annyira vonzottak azok a hegyek, mint a lovak Z-t, a porschek B-t, a goa N-t, a h&m V-t, a futas J-t, a kukatuk M-t, a zold szin P-t 🙂 igen, biztosan mindenki magara ismer ❤ 

Szoval hivogattak azok a hegyek. Nem tudnam megmondani mi volt olyan nagyon vonzo bennuk. A tapeta egyebkent inkabb giccsesnek mondhato, mint szepnek es nem hinnem, hogy kisböbinek voltak hegymaszo ambicioi. 

Nem. Ez valami egeszen mas vonzalom volt. Azokban a havas csucsokban a szabadsagot lattam meg. A vilag tetejet. A mesek vilagat. Ahol barmi megtortenhet, ha haromszor kimondjuk a varazsiget. Es amikor ma beleptunk meseorszag kapujan, akkor az a kislany ott bennem nagyon boldog volt. Mert ott allhat a havas csucsok tetejen es haromszor kimondhatja a varazsiget es akkor minden lehetseges lesz. Meg az is, hogy elkezdek magamban hinni egy kicsit 😶

O cebreiro...O cebreiro...O cebreiro...