Holnap már 3 hete, hogy elindultunk és nagyon kevés van hátra. A fizikai és a lelki küzdelmek nagy részén túl vagyunk. Sok sok ikonikus jelképpel találkoztunk az úton és rengeteg zarándokkal aki a saját csatáját vívja. Ki ki épp ott tart ahol tartania kell az út ezen részén. Ma Gallicia kapujáig megyünk, ahol B szerint egy mesevilágba fogunk belépni. Kíváncsian várom, mert mióta a vaskeresztnél (erről bővebben a következő bejegyzésekben) letettem a követ, sokkal felszabadultabbnak érzem magam. Ezt látom B-n is. Tegnap délután elmentünk boltba és mivel nem volt nyitva kiültünk sörözni kicsit az egyik Bar elé. Égetett a nap, fantasztikus érzés volt főleg úgy, hogy egy hete még hógolyó méretű hópelyhek hullottak a nyakunkba. Szóval kint élvezzük a napsütést és beszélgetünk az elmúlt három hétről, az érzéseinkről, mellettünk még mennek el azok a zarándokok aki az aznapi útjukat még nem fejezték be. Egyszer csak mintha magyar szavak hallanánk. Biztos csak képzelődünk gondoltuk egymásra nézve B-ve, de nem. Két nagyon kedves útitárssal találkoztunk Zoli és Tamás. Ők is Saint Jeanból jönnek, átmentek azokon a küzdelmeken amiken szinte mindenki. A sztorijainkat megosztjuk egymással, kb 1.5 órát beszélgetünk, de Ők mennek tovább. Nagyon jó volt velük találkozni, beszélgetni, hallgatni hogy érzik magukat. Szerintem még összefutunk az úton Santiagoba, vagy ott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése