Ket nap. Elhiszed?

- Ket nap. Elhiszed?
- Hat nem nagyon....olyan gyorsan eltelt. De megis nagyon hosszu volt. Mas ember lettem.
- Igen. Az biztos. Fura lenne, ha nem igy tortent volna...
- Ez az ut maga a csoda.
- Igen, ez az ut maga a csoda.
Mar sokadik napja szikrazo napsutesben "setalunk". Setalunk...vicces ez a szo tekintettel a maratoni tavjainkra meg a testi es szellemi meg lelki tusainkra, amit itt megvivtunk az elmult nehany hetben. De azt kell mondjam, minden egyes percert megerte. Az a csoda - tudom sokadjara hasznalom ezt a kifejezest, de nincs kifejezobb arra, aminek itt reszesei lehetunk - amit itt atel, megel es a sajat boren es agyan meg lelken tapasztal az ember, na szoval az a csoda, az leirhatatlan. Ma reggel nem csak mi keltunk koran. Velunk egyutt mar nehany masik zarandok is keszulodott lent a konyhaban az indulashoz. Nem tudnam megmondani miert, de nagyon jo erzessel toltott el. Eszembe jutott az elozo camino. Ott szinte egyszerre ebredezett a bagazs es ugy keszulodtunk, mint egy nagy csalad es mondjuk olyankor siman mikrozhattam a reggeli kavemat, mert tuti mar senkit nem vertem fel almabol. Hat ma is valahogy igy tortent. Kozben jott nehany uzenetem meg esterol, mindegyikben benne volt a hala, hogy masok is reszesei lehetnek az utunknak a blogon keresztul. Azt tudnotok kell, hogy mi pedig rengeteget toltekezunk a Ti visszajelzeseitekbol. Ha csak egyetlen ember kozuletek ugy erzi, hogy erot, remeny, hitet vagy csak szimplan egy esti meset adtunk neki, mar megerte minden egyes bepotyogott betuert. Azt hiszem mindkettonk neveben mondhatom, koszonjuk azt a rengeteg szeretetet es erot, amit kapunk Toletek! Ambar meg csak gondolatban kapcsolodunk nehany napig, de otthon mindenkit jol megolelgetunk es az osszes agypoloskat atruhazzuk ratok, amit itt osszeszedtunk. Hahaha....csak mokazom. Nincs poloskank, sem mas kis kreten bogarunk. Jol lecsutakoljuk magunkat, papucsot huzunk es indul az ingyen oleles 🙃

Szoval reggel utra keltunk. Mint minden nap, ezuttal is csak a csillagok kisertek meg minket az elso oraban. Mindketten nagyon emelkedett hangulatban voltunk. Ertheto. Ket nap van hatra, ami olyan rettenetesen hihetetlennek tunik, hiszen meg csak most szalltunk fel a gepre Debrecenben. Olyan nagyon tavolinak tunt. Es olyan nagyon elerhetetlennek. Es annyira ossze voltunk zavarodva mindketten. Osszezavarodva, osszetorve es szetesve. Es ma reggel ott meneteltunk egymas mellett, mit meneteltunk, szinte repultunk. Majd szetrobbantunk az erotol, az energiatol meg a szeretettol es arrol beszelgettunk milyen sokan kiserhetnek minket ezen az uton. Azok a szeretteink, akik mar felkoltoztek az Angyalokhoz es azok az oseink, akikrol csak torteneteket hallottunk eddig vagy talan mar a tortenetek is a feledes homalyaba merultek. Es ahogy ezt kimondtuk kod lett korulottunk. Nem volt felelmetes, nem volt ijeszto es meg csak hideg sem volt. Nem lehet szavakba onteni azt, ami tortent. Nem lehet atadni ugy, ahogyan mi megeltuk. Keptelenseg. At kell elni. Erezni kell. Nem kezzel foghato, nem egy kep, amit leemelsz a falrol. Egy erzes, nem tobb. De ahhoz eleg nyitottnak kell lenned, hogy megelhesd ezt az erzest. Nekem potyogtak a konnyeim es kozben megis mosolyogtam. P arcat nem lattam, sotet volt es kod is, de pontosan tudom mit erezhetett. Hogy volt-e uzenet? Azt otthon atadjuk azoknak, akiknek kell...😇
Feluton jartunk. P lemaradt. Leultem egy kut melle, ott vartam ra. Sokara jott. Mar epp keszitettem a fulest, hogy tovabb megyek, hallgatok egy kis punnanyt es majd bevarom valahol mashol. Megjelent es lattam valami van. Minden jo? Persze. Csak bementem egy templomba, mert lattam egy ismeros arcot es meg kellett olelnem. A tobbi legyen az O tortenete...😇
- Ket nap. Elhiszed?
- Elhiszem. Fura lesz hazamenni. Tudod miert? Mert ki kell lepnem a komfortzonambol....