Már három napja, hogy Pesten landolt a gépünk és lebattyogtunk a lépcsőn - nem nagyon tudnék más kifejezést használni, mert a mozdulataink inkább hasonlítottak egy elefántéhoz, mint egy kecses gazelláéhoz - és megéreztük a tavasz illatát🌷🌹🌼. Mikor elmentünk még hó volt és hideg és sötétség és ridegség. És április 25-én megérkeztünk a madárcsicsergős, illatos, színes és meleg tavaszba. Éppen, ahogyan bennünk váltakoztak az évszakok 🙂 Nehéz visszazökkenni az itthonlétbe, ugyanakkor nagyon jó érzéssel töltött el hazatérni. Jelenleg még az is fura, hogy laptopon pötyögök ékezetes betűkkel és nem a telefonomon.🙃
Már majdnem éjfél volt, mikor aznap este beléptünk az ajtón....és megéreztük a tavasz édeskés illata után, az otthon illatát. Semmihez sem fogható (1) :) Én gyakorlatilag mindent megszagolgattam, ami a kezem ügyébe került. Hát szóval, azért az mesés, amikor illatos ágyneműben fekszik az ember és a saját kádjában csutakolja le magát és aztán mikor felhúzza a ruhát, akkor nem kell egy lábon zsonglőrködni, hogy a gyatya másik szára véletlenül se érjen bele a vízbe, közben a törülköző a válladról szintén ne essen le, mert a harmadik kezedet már lefoglalja a támaszkodás, nehogy te magad is a tusoló kövén végezd. Hú, hát szóval állati jó volt. Másnap reggelre már berendeltem Melcsit, hogy kezdjen valamit a hajammal, ami egyébként rengeteget nőtt hála a sok napsütésnek és/vagy megázásnak :) és természetesen kozmetikába is kaptam S.O.S. időpontot Nyuszkótól. Nem kell ecsetelnem jetiségem 👹 történetét is, azt gondolom. Köszönöm Csajok, hogy mindig számíthatok Rátok <3
Meglepit akartunk, ezért Anyáék előtt, amennyire csak tudtuk, titkoltuk az időpontot. Ez is az oka annak, hogy Santiagóba érkezésünk után már nem nagyon blogoltunk, nehogy lebukjunk. Sokat kummantani nem akaratunk, de ha kicsit sem tesszük meg, akkor tuti a bukás. Végül a terv úgy ahogy, bejött, mert csütörtök reggel becsöngettünk és azt gondolom az öröm nem megjátszott volt :)
Itt ülök az erkélyen és úgy érzem a lelkem egy része örökre ott maradt, mint ahogyan a lelkünk egy része örökre zarándok is marad. Nem bírok megmaradni a négy fal között, nagyon rosszul esik bent lenni, hívogat a napsütés, azoknak az őrült cuki kis művésznőknek és művészeknek a fütyörészése. Művészek és művésznők = elsősorban rigók, de ide sorolható bármely madárfaj, aki illegeti magát előttünk, aztán mikor előkapnánk a telefont, hogy lefotózzuk, nagyképűen elrepül. Mi csak így hívtuk őket. Művészek. Úgy van, ahogy ők akarják. És ha ők nem akarják a fotót, akkor nem lesz fotó. Ennyi. Szóval nem nagyon maradunk meg odabent.(2) Kívül egyébként is tágasabb :)
Rájöttem, annyi ruhám van, amennyit csak nem szégyellek. De őszintén, mi a lófa..nak? Ennyi ruhát tíz év alatt nem hordok el. Azért, ha az ember 1 hónapig le van korlátozva kettő váltás rongyra, akkor igencsak átértékelődik benne a "nincs egy normális göncöm, amit felvehetnék" kijelentés. Atyaságos úristenem, hányszor hagyta el a számat ez a mondat, de ami ennél sokkal viccesebb, hogy ezt komolyan is gondoltam. Általában évente egyszer, karácsony alkalmával csinálunk egy kis jótékonykodást a rászoruló gyerekeknek és olyankor eszetlenül elkezdek szelektálni. Na ezúttal ezt most nyáron is megteszem (3).
Csütörtök reggel kinyitottam a fürdőszobaszekrény ajtaját és elővettem a sminkes dobozomat. Elhűlve mentem ki P-hez, hogy szerinte ez normális-e? Csak nevetett, de tudtam, hogy tudja, hogy tudom, hogy nem az. Nem az. És nem veszek ezredik rúzst. Mert van ezeregy. Aztán ahogyan kivettem, olyan gyorsan vissza is raktam a szekrénybe őket. Egy kis spirál és köszönöm szépen, elég lesz. Tökre tetszik a lány a tükör másik oldalán, bárki is az. Ma már a spirál sem kellett. Alig vártam, hogy bevakoljam magam és mikor a több, mint elég sminkszettem a kezemben volt, már nagyon nem vártam. (4)
Éljen a jóidő, végre elővettem a jézuskától kapott rollerem. Óriási móka :) mondjuk a járdák minősége pontosan ugyanolyan, mint a békés megyei közutak 100 % - a, de őszintén, 800 km után mit nekem egy kis kátyú. Sőt! Ma még nagy vagányan elmentünk salaktaposásra is, mert hiányzott már/még néhány km 💪
Summa summarum (1) Utazni és felfedezni a legcsodálatosabb dolog a világon, de még ennél is csodálatosabb, ha van egy menedék, ahova bármikor elhúzódhatsz a világ elől. Ahova bármikor hazatérhetsz. Ahol nyugalom van és jó illat és minden szeglete tele van szeretettel és melegséggel.
(2) Mindig is jobb volt kint, de mikor már nem látod a bebábozódástól a többi lepkét, akkor szíved szerint csak tovább és tovább bábozódnál, nehogy észrevedd a külvilágot.
(3) Ha nekem nincs egy göncöm sem, amit felvehetek, akkor nekik vajon van-e mit enniük?
(4) Szeretem azt a lányt, mert nem keni magára az álarcot!
Zarándokolni jó, mert biztosan megtalálod az úton, amit keresel. Zarándokolni jó, mert leteheted az úton, amire már nincs szükséged. Zarándokolni jó, mert közelebb lépkedsz saját magadhoz. Zarándokolni jó, mert ha közelebb lépkedsz saját magadhoz, akkor biztosan teszel néhány lépést mások felé is. Zarándokolni jó, mert kinyitod az elmédet és beengeded, ami be akar jönni és ki, ami már nem akar maradni. Zarándokolni jó, mert kitolod a határaid és ettől biztosan erősebb leszel. Zarándokolni jó, de hazahozni a zarándokot és megölelni itthon Anyát és Apát a legeslegjobbjó 👪❤
