Egy a levelekből

Teltek a napok, B rótta a kilómétereket. Nagyon kemény csaj, ezt akkor is, azóta folyamatosan és a mostani Caminon is bizonyította. Minden nap beszéltünk, Viberen és telefonon is. Jöttek a képek, az érzelmek folyamatosan lángoltak. Egyik hétvégén Csabán sörfesztivál. Aznap éppen volt valami kis nézeteltéres közöttünk. Koncert közben csörögtem B-nek és az éppen akkor szóló zenét élőben hallgathatta végig 3000 km távolságból. Az Új templom volt az amit lejátszottak Kowáék nekünk. A koncert után még beszéltünk sokat és azt éreztem bármire képes vagyok, hiszen a fűtőanyag ott zarándokol éppen Spanyolországban, de én kellek neki.

Június vége felé Belgiumba volt egy utam, ahol a helyi söröket is megkóstoltuk és egy világháborús emlékművet látogattunk meg. Nem volt jó hatással rám ez az út, úgyhogy hazaérkezés után ezt B-nek le is írtam. Utána egy-két napos csönd volt köztünk. Miért? Hosszú lenne kielemezni, én elfáradtam a hosszú utazás során, B a Camino végén járt és nagyjából ennyi. A hallgatás ráébresztett, hogy szerettem volna ha tudja mit gondolok és érzek kettőnkről és így született ez a levél, a Santiagoba érkezés előtt 2 nappal 06.26-án. A freemailos leveleihez a jelszót par nappal ez előtt már B ismerte, mert megadtam, így azonnal olvashatta:

"Szia :)

mosoly, bármilyen nehéz is az első mindenképpen meg kell tenni, hogy utána a mosoly ereje segítsen át nehéz dolgokon.

Böci a szerelemhez még annyit tennék, hogy imádtam mikor elindultál, szerettem mert ez volt a célod hogy végigmenj Santiagoig. 2 nap 50 km és megcsináltad (ismerős).

Erről jut eszembe egy mese nemrég olvastam:

Két kis állatról szól a történet. Legyen az egyik mondjuk egy katica, akinek az élete igencsak komoly változáson ment át, pedig a katica meg volt elégedve boldog volt de nem volt választása.

Ez olyannyira megviselte szegényt, hogy a szép piros külső ruhája elkezdett feketedni és kemény páncéllá változott. Kereste korábbi önmagát de nem találta. Korábban voltak tervei de ez arra váltott, hogy az adott napot túlélje.

Ilyen állapotban találkozott egyre többször a másik szereplőnkkel, aki legyen mondjuk egy kismajom. Ez a majom igazán nem csinált semmit csak mikor a katica egy picit is nyitott küldött neki egy mosolyt, ami egyre sűrűbben kellett, mert a katica egyre sűrűbben nyitotta ki a páncélját és már várta a támogató mosolyokat.

Azt tudni kell hogy a két kis állat egészen más életet élt máshol és máshogy.

A katica hogy összeszedje magát elhatározta hogy egy olyan kihívást keres ami nem mindennapi. Közben a majommal egyre sűrűbben keresték egymás társaságát. Mindketten érezték ez valami különleges dolog és új....

A katica elhatározta hogy a kihívás amit teljesít több napig tart és nagyon hosszú.

A majom mindenben támogatta pedig a szíve mélyén tudta hogy nem lesz egyszerű az új szerelme nélkül, mert az lett a dologból. Minden erejével azon volt, hogy a katicát támogassa segítse egy új élet felépítésében még ha ebben úgy szeretne részt venni ha a katica sehova nem megy és ketten építkeznek.

Eljött az indulás ideje és a makinak még egyszer össze kellett kapnia magát, hogy a katicát támogassa egy világon át tartó kihívásában.

Elbúcsúztak, elindult....

Úgy alakult, hogy a búcsúkor abban maradtak, hogy a katica távolléte alatt mindketten rendezik magukban az érzéseiket és mikor újból találkoznak tudni fogják hogyan tovább.

Azonban minden nap volt lehetőség üzenni, beszélni egymással. Így a távollét csak fizikai volt, hiszen együtt aludtak közösen álmodtak........

A katica pompás külseje visszanyerte eredeti ragyogását az út alatt és egyre várták a találkozást.

Azonban a majomnak még egy teendője volt hiszen mégiscsak mások és ezt közölnie kell falkájával, hogy ő a katicát akarja. A maki egyre feszültebbé vált nem tudta kezelni a helyzetet.

Próbálta kézzel lábbal elmagyarázni a katicának hogy szerelmes belé és Őt akarja de nem fog olyan gyorsan menni ahogy a katica szeretné mert ilyen az élet, hiszen ő sem akarta hogy elmenjen a katica mert itt van neki, de tudta hogy a katicának szüksége van időre hogy egy templom alapjait vagy akár az egész templomot újraépítse vele, de el kell mennie.

Pedig szíve szerint nem engedte volna el sem, ha kell bármit bevetve. Felülkerekedett ezen az érzésen és inkább úgy döntött azokból a pillanatokból táplálkozik amiket közösen töltöttek és remélte a katica is így tesz, hisz a szerelem az olyan hogy szereti a sötét kemény páncélját, a szép piros pöttyös ruháját, azt hogy elment, azt hogy türelmetlen, azt hogy szeret odabújni hozzá, azt hogy van, azt hogy épp nincs itt de jön, vagy üzen, azt hogy embernek csúfolja néha, sőt azt is mikor közölte vele hogy nem fog úgy menni elsőre ahogy a katica szerette volna és erre Ő nagyon csalódott lett. Hiszen szerelmes belé.

Egy kicsit rosszul érezte magát és tudta hogy a katica is így érez, de azt gondolja hogy ez pont az lépés állapot ahol lenniük kell.......

Hamarosan a katica teljesíti azt amit kitűzött célként, egyikőjük sem tudja mi lesz hogyan tovább, egy dolgot tudnak szükségük van egymásra mert a szerelem ilyen kell hozzá a másik.

És hamarosan találkoznak.....................újra

Böci hogy mi lett a vége nem tudom még nem olvastam végig, de nekem annyira tetszett hogy a sztori végének ismerete nélkül is meg akartam osztani Veled.

Jó volt ma hogy beszéltünk és örülök hogy kész vagy :)"