Olvastam egy a Caminoról szóló útikönyvben, hogy nagyon szemetes az útvonal és ha lehetőségünk adódik akkor ne szétszórjuk a szemetet, hanem úgy menjünk végig az úton, hogy ne lehessen látni merre jártunk. Ez nekem elsőre egy küldetést adott. Szedj össze mindent amit előtted szétszórtak. Sőt ha az utánad jövők hulladékait sem szeded össze Pityu, akkor mit csinálsz. Sajnos sokszor gondolkodtam így Santiagoba érkezés előtt. Ahogy az első nap kivilágosodott, látszott, hogy lesz mit tennem. Volt egy pár zacskó, cigisdoboz, zsebkendő és néhány azonosíthatatlan eredetű szemét szétszórva az úton. Elő a zacsit és ha nem is szabad kézzel, de egy másik nylon segítségével elkezdtem küldetésem beteljesítésére. Ez odáig fajult, hogy igencsak belassultunk és minden szépségét elvette az útnak. A vándorbotom akkor már meg volt csak nagyon kezdetleges állapotban, ahogy ráleltem. Ennek a végére kötöttem a szemetes zsáknak kinevezett zacsit. Szinte minden lépésnél találtam indokot miért térjek le az útról szemetet szedni. Láttam ez B-nek sem nagyon tetszett és én sem kukásnak indultam el, de az agyam megjegyezte az elvárásom, így követelte, hogy teljesítsem. Újratervezés. Minden nap egy zacskónyit kukázom. Igazán nem sokat jelenet a szétszórt mennyiséghez viszont még mindig nagyon sok kitérővel jár és már nem is érzem magam jól miatta mert nem az összes szemetet szedem össze. Ilyen dolgokon tépelődtem miközben haladtunk és volt egy elképzelésem az útról. A harmadik vagy negyedik napon egyedül bandukolva csak a vízhólyagjaim társultak a szemét szedésbe, arra jöttem rá, hogy nem tudom az összes szétszórt nem természetes tárgyat összeszedni az úton. És felkapcsolták a villanyt. Hányszor, de hányszor volt olyan amire nem volt ráhatásom, de szerettem volna megcsinálni és ha a tőlem telhető dolog nem volt elég a mindenre azt kudarcnak éltem meg. Sokszor, szinte minden alkalom ilyen az életünkben. Nem vagyok képes mindet összeszedni és nem is kell. Ami biztos, egy darab hulladékot sem dobok el csak a kukába. És nem fogok átlepni egy eldobott kólás dobozon, vagy chipses zacskón. Azt mindet felveszem ami az utamba esik és a legközelebbi szemét gyűjtőig elviszem. Úgy gondolom sokkal többet teszek mint eddig bármikor is tettem és remélem ezzel társakra is találok, így megsokszorozva sokkal gyorsabb és egyszerűbb is rendben tartani a környezetünk. Igen már találtam is társakat. B a kezdetektől fogva mellettem volt és próbálta megmagyarázni, hogy mindent úgysem tudsz megcsinálni. Tedd azt amire van kapacitásod, de az teljes gőzzel. Milyen igaza van, azzal kell foglalkozni amire van hatásunk. Amire nincs azt elfogadjuk és ha jó akkor még élvezhetjük is. Ilyen például a naplemente és a napfelkelte. Mindkettő jelent valamit és van olyan alkalom amikor nem várjuk egyiket sem. Pedig a nap mindig pontos felkel és lenyugszik rendíthetetlenül, ezen akar még bosszankodhatunk is de így- lesz. A legjobb amit tehetünk, hogy arra a 10 percre leülünk és megcsodáljuk....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése