B-vel az ismerkedési szakaszunk úgy tűnt egy időre lelassul, mert a tervezett időpontjában elindult az el Caminora. Majdnem megszakadt a szívem amikor elbúcsúztunk. Azt gondoltam, hogy ami elkezdődött az a búcsúval be is fejeződött. Hétfőn a koncert és a fájó elválás után, mikor bementem dolgozni ürességet éreztem, olyat, amit akkor érez az ember mikor elveszt valami számára fontosat. És akkor az irodám asztalán ott volt egy levél. Igen Tőle. Remegett a kezem amikor kinyitottam, és nem csak a kezem, hanem mindenem. Le kellett üljek, hogy elolvassam. Mi volt benne? Ez maradjon a mi kis titkunk, elég ha annyit írok, hogy az jött át B írásából amit én is éreztem. Hatalmasakat sóhajzoztam, és be kell valljam meg is töröltem a szemem, nem csak az első olvasás után. Volt még egy pendrive is a borítékban, az általam küldött zenék és a B által válogatott, előző bejegyzésében említett zeneszámokkal. Megfogadtam, hogy csak egyesével fogom újra végighallgatni Kowáékat, így újra és újra átélhetem az előző hónapot. Ja és felbuzdúlva B ajandékán készítettem egy freemailos postafiókot ahová naponta leírom Neki az aznapi érzéseim és azokat amik velem történtek. Igen még ma is megvan ez a postafiók és néha bele bele olvasunk. Erről a címről B nem tudott csak később, de a jelszót nem adtam meg Neki. Így telt el az első nap amikor elindult a Caminora 2015-ben. Amikor egyszer csak megcsörrent a telefonom. B-volt az és azért hívott, hogy Barcelonában van.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése