Párizsból TGV-vel jöttünk el. Reggel kimaradt a séta, csak a metróig mentünk. Ez a vonat hihetetlen. 298 km/h a maximum amivel suhan, így 3,5 óra alatt 800 km tettünk meg, 2 megálló beiktatásával. Bayonne-ban a csatlakozás vonat helyett busz, de sikerült a korábbival eljönnünk. Így 14.00 előtt ideértünk a kiindulási pontra. Ahogy közeledtünk látom B-n, hogy jönnek elő az emlékei. Hisz nem éppen 3 évvel ezelőtt, Ő már érkezett ide az útjának akkori pillanatában. Na menjünk zarándok útlevelet kiváltani. Itt minden e köré a dolog köré épül. Kagylókkal jelzik mindenhol merre indulj, vagy itt valami különlegesség van. Az irodában ahol megkapunk minden tájékoztatást arra is felhívják a figyelmünket, hogy a Napoleon út le van zárva. Oka: 1 m hó van még a hegyen. Igen a 25 km jelentős része az, hogy 1500 m fölé kell felmenni, majd a felhők fölül újra le.
Nem érzem magam idegennek, pedig ilyen szituációkban nagyon sokszor háttérbe lépek és próbálom magam elhelyezni az adott szituációban. Most nem. Olyan mintha már jártam volna itt.
Vacsorázni igyekszünk valami helyi specialitást megkóstolni. Itt most a Lidl-ben vásárolt baguett és sonkából készített szendvics lett. Jaa a buszon találkoztunk egy magyar lánnyal, aki egyből odajött hozzánk, hogy bemutatkozzunk és jó utat kívánjon. Ő a frissen szerzett barátjával indul el. Még biztosan össze fogunk futni Velük. Ahogy remélem azzal a 3 szimpatikus hollanddal is akikel a buszra szállás óta többször is. Nos itt vagyunk. 20 prec múlva ébresztő és elindulunk. Megszólalt az ébresztő......
És a végére egy kis video:
https://youtu.be/EajkM3j9joE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése