2018. március 30., péntek

Larrassoana 2018.03.29


Nagy várakozással vágtam neki ennek a napnak, mert az első volt a legnehezebb. Legalább is ezt mondták többen. Hát legközelebb ide sem számítok egy sétagalopppra. Végül is zarándoklaton vagyunk. Beszéltük is B-vel, hogy sokkal kevesebbet csacsogtunk az úton. Biztosan a belső hangokra figyeltünk jobban. Reggeltől 11-ig szinte nem találkoztunk senkivel. Utána viszont kezdtek megjelenni körülöttünk a már ismerős arcok. És azok akikkel még nem találkoztunk. Úgy érzem fogunk életre szóló barátságokat kötni.
Egyvalakiben már biztos vagyok. Az pedig saját magam. Azt gondoltam rendben vagyok magammal, de rá kell jöjjek ez messze sincs így. Úgyhogy várom, hogy mielőbb felfedezzem azokat a rejtett, vagy rég elfeledett gondolataim amik elő akarnak törni. Érdemes puritán végigmenni az úton, mert ha ugyan azt csináljuk és úgy mint otthon, akkor ez csak egy kalandtúra. Bár azért annak kemény. Olyan apróságokra gondolok, mint van e nálad zsebkendő? Elgondolkozom ezen, hogy nincs mert kidobtam. Pedig csak a fele kellett volna és rájövök, hogy nagyon pazarló életet élünk. Én is meg az emberiség is. Beszéltük is B-vel és Ő is így gondolja. Persze jó a kényelem, meg a modern kor sok vívmánya. Az egészséges egyensúlyt kell megtalálni. Nagyon elkalandoztam vissza a második szakaszhoz. Az úton volt hideg, sár, szakadó, eső, térdig érő hó és szikrázó napsütés. Ez mind azon a cirka 27km-en.

Larrassoanaba érve megcéloztuk az albergue-t. Zárva, csak áprilisban nyit. Hirtelen összeverődtünk 8-10 vándor, akik mind itt szerettek volna pihenni. B mondta, van egy másik szálló, ahol az előző caminoján aludt. Nagyon elgyötörten odavonszoltuk magunkat és hurrá. Tud szállást adni a tulaj. Itt már az ismerkedés is elindult a többiekkel. Persze én nyomom a legjobban az angolt. Haha. De sebaj segítenek. Remélem a mosott ruháink megszáradnak reggelre. Átmegyünk Angyal boltjába reggeliért. Itt már a szobatársaink megbeszélik az aznapi utat. Angel megkínál cibattával, kolbásszal és egy pohár borral. Kiülünk a többiekhez, és becsatlakozunk az akkor már felszabadult beszélgetésbe egy palack navarrai vörösbor kíséretében.....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése