Buen Camino. B az mondta, hogy a vándorokat így köszöntik az úton és Ők is egymást. Az előző bejegyzésben próbáltam összerakni mikor is kezdődik az út.
Nem sikerült. Végül is arra jutottam, hogy állandóan úton vagyunk és ez amire vállalkozunk az az út része. Igazán nagyon nehezek most ezek a napjaink és mélypontokat élünk meg. Több okból is. Ma reggel is úgy indult, hogy legyen miért önsajnálatba burkolózva nehéznek érezni az életet. De utána történt egy olyan aprócska dolog ami rávilágított arra, hogy tele vagyunk csodákkal. Viszont hajlamosak vagyunk elmenni mellettük és csak a képzelt nehéz sorsunkra koncentrálni. Ezzel a negatív hatását jelentősen felerősítve. Na mi is volt? Elmentem reggeliért. Gyalog, haha. Hamarosan sokat fogok így közlekedni. Miközben megyek a boltba látom pakolnak egy autóból ki dolgokat. Nem is kellett több, kérdés nélkül beszálltam a pakolásba és fogtam a nehéz ládákat. Ami nekem 5 percembe telt és egy kis mozgásba. Nem kérte az akinek adtam. Egyszerűen csak úgy éreztem oda kell mennem és segítenem. Mikor végeztünk, annyit mondott mosolyogva. El sem hiszem milyen jót tettem Vele. Mert az egész reggele annyira szörnyű volt, egyszerűen azt érezte minden ellene van. Erre csak ott teremtem és segítettem Neki. Így az összes felhalmozódott "gondját" elfelejtette. Éreztem, ezzel nem azt mondta, hogy elfáradt és fizikailag nem tudott volna kipakolni. Hanem a lelke töltődött fel váratlanul. Persze azt nem tudta, hogy ezzel a mondatával legalább annyit, ha nem többet segített nekem mint én neki. Magadon akkor is tudsz segíteni ha közben másokon segítesz. És akkor a legváratlanabb pillanatokban és helyekről jön a Buen Camino. Mostanában nagyon sokszor tudatosan akartam cselekedni azért, hogy jobban érezzem magam. Most csak reggeliért indultam és hát, hogy értem haza? 5 nap és fizikailag is elindulunk. De a ma reggel is bizonyította nekem, hogy állandóan úton, vagy Az Úton vagyunk. Nem szabad megállni és várni, mert akkor összeszűkül a világ körülöttem és összeprésel. A másik amire rájöttem, hogy a legnagyobb csodák is akkor történnek, amikor adsz. Nem akkor amikor várod, hogy kapj. Szóval Pityu, Buen Camino......
Nem sikerült. Végül is arra jutottam, hogy állandóan úton vagyunk és ez amire vállalkozunk az az út része. Igazán nagyon nehezek most ezek a napjaink és mélypontokat élünk meg. Több okból is. Ma reggel is úgy indult, hogy legyen miért önsajnálatba burkolózva nehéznek érezni az életet. De utána történt egy olyan aprócska dolog ami rávilágított arra, hogy tele vagyunk csodákkal. Viszont hajlamosak vagyunk elmenni mellettük és csak a képzelt nehéz sorsunkra koncentrálni. Ezzel a negatív hatását jelentősen felerősítve. Na mi is volt? Elmentem reggeliért. Gyalog, haha. Hamarosan sokat fogok így közlekedni. Miközben megyek a boltba látom pakolnak egy autóból ki dolgokat. Nem is kellett több, kérdés nélkül beszálltam a pakolásba és fogtam a nehéz ládákat. Ami nekem 5 percembe telt és egy kis mozgásba. Nem kérte az akinek adtam. Egyszerűen csak úgy éreztem oda kell mennem és segítenem. Mikor végeztünk, annyit mondott mosolyogva. El sem hiszem milyen jót tettem Vele. Mert az egész reggele annyira szörnyű volt, egyszerűen azt érezte minden ellene van. Erre csak ott teremtem és segítettem Neki. Így az összes felhalmozódott "gondját" elfelejtette. Éreztem, ezzel nem azt mondta, hogy elfáradt és fizikailag nem tudott volna kipakolni. Hanem a lelke töltődött fel váratlanul. Persze azt nem tudta, hogy ezzel a mondatával legalább annyit, ha nem többet segített nekem mint én neki. Magadon akkor is tudsz segíteni ha közben másokon segítesz. És akkor a legváratlanabb pillanatokban és helyekről jön a Buen Camino. Mostanában nagyon sokszor tudatosan akartam cselekedni azért, hogy jobban érezzem magam. Most csak reggeliért indultam és hát, hogy értem haza? 5 nap és fizikailag is elindulunk. De a ma reggel is bizonyította nekem, hogy állandóan úton, vagy Az Úton vagyunk. Nem szabad megállni és várni, mert akkor összeszűkül a világ körülöttem és összeprésel. A másik amire rájöttem, hogy a legnagyobb csodák is akkor történnek, amikor adsz. Nem akkor amikor várod, hogy kapj. Szóval Pityu, Buen Camino......


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése