Elindultunk. Ahogy elterveztük, olyan gyorsan eljött az indulás pillanata. Vegyes érzelmekkel ébredtem, és ahogy látom B is. Egyik pillanatban jaj de jó. Utána, kell ez Nekem? A fizikai fáradtság mellett van az a lelki súly, hogy egy jó darabig nem találkozunk a szeretteinkkel. Vasárnap még ott aludtak a fiúk. Reggel elvittem Őket iskolába és oviba. Persze sikerült kicentizni az érkezést, de nagyon feltöltöttek a szeretetükkel. Nagyon nem szeretek búcsúzni, mert nem végleg megyünk el. Ennyi erővel minden percet búcsúzással tölthetnénk, mert ki tudja mi lesz a következő pillanatban. Azért elköszöntünk és megbeszéltük, hogy kemények vagyunk és kibírjuk ezt a kis időt. Még pár dolgot lecsekkoltunk indulás előtt, biztos mindent elpakoltunk? Persze a szokásos útitárs: "hiány érzetem van" velünk tartott. Debrecenből indult a gép 13.00-kor. Érkezés 15.20 körül. Már pontosan nem emlékszem. A repülőtéren kis fejtörést okozott, hogyan is jussunk be Párizsba, mert olyan 60km-re vagyunk. De ahogy elnéztem nem csak mi voltunk ezzel gondban. Még Debrecenben a biztonsági ellenőrzésre várva a mögöttünk álló párral beszélgettünk, s a fiú leszállás után is odajött megkérdezni mi hogy megyünk tovább. Busz lett a végső megoldás. A reptér szervez transzfert cirka 17 EUR-ért. Igaz egy óra múlva már Porte Maillot-on voltunk. Buszozás közben megbeszéltük, hogy gyalog megyünk a szállásra, mert ültünk eleget és végül is azért vagyunk itt, hogy gyalog tegyük meg a távolságokat. 5km, 1 óra. Ennyit sétáltunk Párizsban a Vintage Hostelig.
Itt megbeszéltük, hogy reggel a Montparnasse-ig is gyalog megyünk. Ez is 5km. Onnan TGV-vel fogunk tovább menni. Gyors fürdés és fekvés. Emeletes ágy. B felül, azt mondta Ő lesz felül mindig. Így szereti tudom. Megpróbáltam hamarabb elaludni mint ahogy a háló társaink megérkeznek. Ez sikerült is, de éjfél körüli érkezésüket félálomban érzékeltem. Nem volt egy rövid nap. Sőt volt egy kis bemelegítő séta is. Nemsokára kelünk és indulás tovább. Az elkövetkező napjaink napirendje. Én akartam, saját döntésem, mint ahogy eddig is volt ezután is a sorsom irányítása az én kezemben van....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése