5.nap Az ajandek

Tul az eddigi -minden bizonnyal - legfarasztobb napunkon.Boven kivul a komfortzonan es tul 35km-en. Reggel hoviharban es hatalmas szelben indultunk el az Uterga fele vezeto kaptaton.Nem volt olyan porcikank,ami kikivankozott volna ebben az iteletidoben,de osszeszoritottuk a fogunk es neki vagtunk.Beluskam olyannyira szoritottam,hogy szerintem letort belole egy darab...de raersz majusban megcsinalni hahaha 🙃
Vissza a reggelhez....
P azt mondta johet barmi,nem szamit eso vagy ho,sem szel vagy akar gatyarohaszto meleg,megcsinaljuk.Elerjuk ma Estellat.A tervunk ugyanis az volt,hogy ma az Albergue Anfasban toltjuk az ejszakat,mert a bevetelt fogyatekkal elo gyerekek tamogatasara forditjak. 3 eve ugyanitt szalltam meg es imadtam minden percet.Nem tudnam megmondani,hogy a tudat,hogy hozzajarulhatok a sracok eletkorulmenyeinek javitasahoz vagy az a nem tudom honnan jott nyugalommal karoltott bekes erzes tette-e. Valoszinuleg egyikbol kovetkezett a masik 😶 de nagyon jo volt ott ejszakazni. Azonban a sors kozbeszolt,mert valamiert mindig megjelenik,hogy bekavarjon😩 Az Anfas nyaron nyitja csak meg kapuit,egyelore zarva tart. Pompas, de no para, 35km utan az ember majd kicsattan az erotol (hazudok,ironizalok,becsaplak benneteket).Szoval atvonszoltuk magunkat a varos tuloldalara (+1 km) a muniba. A municipal onkormanyzat altal fenntartott szallashely, altalaban 100 (de van hogy 200) fot tudnak elszallasolni,foleg egy haloteremben.De kiraly,szeretem,olyan kolesz feeling, ambar sosem voltam koleszos, de mindig igy tudtam elkepzelni 🙂
Szoval vegig az a cel lebegett elottunk,hogy el kell ernunk Estellaba,mert hat a sracok!!!! Ott nekunk ma jot kell tennunk!!
De ez a terv sajnos fustbe ment, am tortent ma valami nagyon varazslatos, ami kicsit karpotolt minket az elmaradt jo tettert. Leirni nehez,mert egy altalunk megelt erzelmet nem konnyu ugy atadni,ahogyan mi eltuk meg. Azert teszek egy probat🤗
Kicsivel tobb,mint 10 km volt meg hatra a mai etapbol. A ruhankat majd letepte,az arcunkat lefagyasztotta a hideg szel, probaltunk minel tobb textilt magunkra tekerni,csak legyen mar egy picit melegebb odabenn. A labunkbol kezdett kimenni a maradek ero es akkor ott, a fak mellett a semmibol egyszer csak feltunt egy harang, alatta felirat "play for the good vibration". Hat orommel,gondoltam es nana,hogy megkongattam. Aztan egy mosolygos fiu jelent meg a harang mogott,egy tablat festett.A tablara ket nagyobbacska fabol keszult gekko volt felerositve,azt hiszem majd valamilyen udvozlotablakent fog funkcionalni a kis szentelyehez, ha keszen lesz a festessel. Mikor melle ertunk mosolyogva osszekoszontunk,majd P hirtelen visszalepett hozza es megkerdezte segithet-e neki festeni ❤ A fiu orommel elfogadta a segitseget. Csak par ecsetvonas volt,nem tobb,csak nehany szot valtottak,talan csak egy szokasos honnan jottel,mi a neved parbeszed,mig P atvette a festest,de aztan megoleltek egymast....
Ez a fiu egy "frissito allomast" alakitott ki a zarandokoknak ezen a helyen. Kavet,teat,gyumolcsot,csokit es meg bort is kinal azoknak, akik arra jarnak.Mindezt ingyen.Hat persze,hogy az osszes apronkat beraktuk a donativo dobozkaba. Egy masik asztalon kezzel keszitett,kagyloval diszitett nyaklancok,kulcstartok,vandorbotok hevernek.Alattuk felirat,ha ugy erzed,jarulj hozza ennek a helynek a fenntartasahoz es vigyel magaddal innen egy ajandekot.A fakrol kagylok logtak es alomfogok,kis fatakolmanyokon konyvek hevertek,egy masikon az uton elhagyott holmik.Korben kis padok,ahol megpihenhet a faradt utazo. Leultunk. P egy padra,en kicsivel odebb leterdeltem egy fa tovebe. Es ott, azon a helyen az ido egyszeruen megallt. Nem volt mult vagy jovo. Csak a most letezett. Mintha valaha az uton jart osszes zarandok pozitiv energiaja abban a pillanatban,azon a lenyugozo helyen egyesult volna. A szel elcsendesedett, a kezeim megmelegedtek. Ott gubbasztottam a fa toveben es hagytam,hogy ez a nagyon jo erzes atjarjon a fejem bubjatol a labujjamig. Legszivesebben ott maradtam volna orokre es lattam P is valami hasonlot erezhet.
En hiszem azt,hogy ez az ut azert is olyan varazslatos,mert az a rengeteg ember,aki valaha ralepett,feltoltotte azzal a rengeteg pozitiv energiaval,ami veluk ott volt akkor. Pozitiv energiaval,amit most nevezzunk ugy,hogy hala. En nagyon halas vagyok ennek a fiunak,hogy megajandekozott minket ezzel a lenyugozo elmennyel, es azt hiszem ma megint egy lepessel kozelebb kerultem ahhoz a vilag vegen csucsulo lanyhoz,de Santiagohoz biztosan 🙂

Tul a 3.napon :) B tollabol :)

Rettenetesen fajnak a virgacsaim es ha jol erzekelem P labai is,de ez is az ut resze es vegtere is ennel jobban nem is erezhetnenk,hogy elunk. Az elso harmad a fizikai kihivas,pontosan tudtam. Kiderul mit birunk,naponta mekkora tavolsagot tudunk megtenni atlagosan es a testunk probal alkalmazkodni az agyunk altal kitolt hatarokhoz. P sokszor elmondja mennyire buszke ram,hogy egyedul vegig csinaltam azzal a hatalmas teherrel es fajdalommal, ami legalabb 1000 tonnat nyomott meg a hatizsakomban. O is vegig fogja csinalni, P kemeny es kitarto,eros es nagyon nyitott.Imadom latni,hogy a faradtsag es fajdalom ellenere naprol napra egyre felszabadultabb es bar a testenek minden porcikaja sajog,az elmeje szarnyal es latom mennyire elvezi ezt az utat.
Tegnap elvittem Angyal bacsihoz Larrasoanaban.Mindenkeppen meg akartam latogatni.Az elso utamon veletlenul tevedtunk be hozza Madeleinnel.Madeleinnel egyutt zarandokoltunk harom napig es ugy terveztuk egyutt megyunk vegig,de a sors kozbeszolt es Pamplonaban szetvaltak utjaink.Igy kellett lennie tudom,de sokszor eszembe jut az uton,vajon hogyan vegzodott az utazasa.Abban biztos vagyok,hogy az anyukaja minden lepeset vigyazta odafentrol 🤗
Spanyolul Amari,magyarul annyit tesz,Angyal 😇 hatalmas karakter es nem csak a neve miatt,de az biztos,hogy raszolgalt erre a nevre.Imadja a zarandokokat es nem beloluk,sokkal inkabb ertuk el.Mindenkihez van egy, vagy inkabb ket szava,termeszetesen a zarandok anyanyelven.Az udvara tele van zaszlokkal,mellettuk filctoll,hogy barki ott hagyhassa a keze nyomat es nehany gondolatat. Ugyanugy,mint az elso caminomon,most is borral es kolbaszos bagettel kinalt meg mielott barmit is kerhettunk volna a kis boltjaban,ami tortenetesen bar is.A zarandokok gyulekezohelye,ahol elmondasa szerint delutan 4-7ig Janis Joplin porog a lemezjatszon. Ezt mondta akkor es ez igy is volt. Ezuttal nem Janis szolt,de igazabol mindegy is lett volna azt hiszem,mert a zarandokok bortol futott hangereje ugyis elnyomott volna barmilyen muzsikat. P-vel le akartunk ulni egy ures asztalhoz,de Ben,a "csapatkapitany" - aki egyebkent Nemetorszagbol jott,de olyan magabiztossaggal nyomja az angolt,akar egy amcsi,viszont ugy iszik,mint egy igazi nemet....lebukott😁 - odakialtott,hogy eszunkbe se jusson nem hozzajuk ulni.Igy hat engedelmeskedtunk es bevagodtunk az ujonnan osszeverbuvalodott csapatba.Mint kiderult mindenki mashonnan erkezett.Voltak usasok es angolok,kanadai anya es fia,koreaiak,spanyolok,nemetek es mi from Hungary.Mivel magyar zaszlot nem talaltunk,azt mondta Angyalka most mar beszerez egyet,de mondtam neki,hogy ne!Tudod mit?En majd kuldok Neked egyet,ha hazertunk.Nagyon boldog volt ettol az otlettol,en meg meg boldogabb attol,hogy ezt megtehetem.Eszembe jutott, Misi milyen boldog volt attol a thai zaszlotol,amit a naszuton Sunantol kaptunk.Nem azert,mert thai zaszlo,hanem azert mert tole kapta es tiszta szivbol.Ezert gondoltam en is oromet okozhatnek Angyalnak ezzel az apro gesztussal.Igy tortent.Ha O boldog,akkor boldog a zarandok es ha boldog a zarandok,akkor boldog Angyal 🤗 oriasi,ordogi kor....vagy inkabb angyali
Azert magyar zaszlo hijan egy tarkan en is ott hagytam egy icipicit magunkbol....

Larrassoana 2018.03.29

Nagy várakozással vágtam neki ennek a napnak, mert az első volt a legnehezebb. Legalább is ezt mondták többen. Hát legközelebb ide sem számítok egy sétagalopppra. Végül is zarándoklaton vagyunk. Beszéltük is B-vel, hogy sokkal kevesebbet csacsogtunk az úton. Biztosan a belső hangokra figyeltünk jobban. Reggeltől 11-ig szinte nem találkoztunk senkivel. Utána viszont kezdtek megjelenni körülöttünk a már ismerős arcok. És azok akikkel még nem találkoztunk. Úgy érzem fogunk életre szóló barátságokat kötni.

Egyvalakiben már biztos vagyok. Az pedig saját magam. Azt gondoltam rendben vagyok magammal, de rá kell jöjjek ez messze sincs így. Úgyhogy várom, hogy mielőbb felfedezzem azokat a rejtett, vagy rég elfeledett gondolataim amik elő akarnak törni. Érdemes puritán végigmenni az úton, mert ha ugyan azt csináljuk és úgy mint otthon, akkor ez csak egy kalandtúra. Bár azért annak kemény. Olyan apróságokra gondolok, mint van e nálad zsebkendő? Elgondolkozom ezen, hogy nincs mert kidobtam. Pedig csak a fele kellett volna és rájövök, hogy nagyon pazarló életet élünk. Én is meg az emberiség is. Beszéltük is B-vel és Ő is így gondolja. Persze jó a kényelem, meg a modern kor sok vívmánya. Az egészséges egyensúlyt kell megtalálni. Nagyon elkalandoztam vissza a második szakaszhoz. Az úton volt hideg, sár, szakadó, eső, térdig érő hó és szikrázó napsütés. Ez mind azon a cirka 27km-en.

Larrassoanaba érve megcéloztuk az albergue-t. Zárva, csak áprilisban nyit. Hirtelen összeverődtünk 8-10 vándor, akik mind itt szerettek volna pihenni. B mondta, van egy másik szálló, ahol az előző caminoján aludt. Nagyon elgyötörten odavonszoltuk magunkat és hurrá. Tud szállást adni a tulaj. Itt már az ismerkedés is elindult a többiekkel. Persze én nyomom a legjobban az angolt. Haha. De sebaj segítenek. Remélem a mosott ruháink megszáradnak reggelre. Átmegyünk Angyal boltjába reggeliért. Itt már a szobatársaink megbeszélik az aznapi utat. Angel megkínál cibattával, kolbásszal és egy pohár borral. Kiülünk a többiekhez, és becsatlakozunk az akkor már felszabadult beszélgetésbe egy palack navarrai vörösbor kíséretében.....

Az első nap margójára 2018.03.28

Reggel van, már túl az első napon. Minden porcikámban érzem, hogy élek. Szerintem nincs olyan testrészem amit nem mozgattam át. Ennek köszönhetően izomláz az van rendesen. Tegnap reggel mikor felkeltem még mindig nem tudtam mire vállalkozom, ahogy ma reggel sem vagyok vele tisztában. Pedig 28+ km után vagyunk. Állítólag ez az egyik legnehezebb szakasz. Hát nehéz volt. Este mikor már pihentünk egy kicsit éreztem, hogy menni akarok. Nem tudom mennyit és miért de menni. Úgyhogy hamarosan ébresztő, gyors készülődés, kávé és felkapom a zsákot a sajgó vállamra ahogy B is és indulunk. Előtte azért egy kevés gondolat tegnapról. 

Beszélgettünk sokat B-vel, majd hallgattunk nagyokat. Rengeteg gondolat jött elő amikre ha nem is azonnal, de út közben választ vagy jelzést kaptam. Eleinte, azaz az első 15 km szinte elrepült. Na gondoltam így meg sem állunk ott ahol terveztük, hanem megyünk tovább. Mint később kiderült B-nek is megfordult ilyesmi a fejében. De ami utána jött az nem volt sétagalopp. Olyan kapaszkodókon mentünk fel le amire nem számítottunk. Indulás után szinte alig találkoztunk vándorral, de ahogy telt az idő egyre többen lettek körülöttünk. Fiatalok, idősek. Párok, egyedül zarándoklók. Egy lassabban haladó párhoz közelítve B-vel egymásra néztünk és szinte egyszerre mondtuk, hogy Nekik mondja valaki azt hogy bármi is lehetetlen. A pár egyik tagja, egy fiú mankóval járt. Fején kalap s a kalapba egy vörös rózsa tűzve. Mellette egy hölgy. Lassan haladtak mi viszonylag hamar utolértük Őket. Addigra már nekem is olajozottan ment a Buen Camino. Oda is köszönünk, felénk fordulnak. A srác arckifejezésénél egy rettentő meggyötört szenvedő arcra számítottam. Erre egy életvidám mosolygó arcból jött vissza a köszönés. Mellette meg valószínűleg az anyukája volt. És ugyanezeket az arcokat láttuk amikor megérkeztek az albergue-be, amit mi már délután fél 3-kor elfoglaltunk. Ők este hét körül értek ide. Biztosan nagyon fáradtak voltak, de ez nem látszott rajtuk, a mosoly az viszont igen. Délután beszéltük is B-vel, hogy vajon meddig jutnak? Hihetetlen erőt tud adni az az elszántság amivel itt találkozik az ember. Rengeteg energia gyűlik össze és szabadul fel. Amiből jut bőven mindenkinek. Sajnálhatnám most reggel magam, hogy sajog a lábam. És a mankós srác? Biztosan ott lesz reggel Ő is az anyukájával az úton és szórják szét a pozitív energiát. Mint ahogy mindenki aki itt van és valamiért vándorol ezen az úton. B-vel nagyon összhangban megyünk, mert egyszer sem volt olyan érzésem, hogy beszélni kéne de nincs miről, vagy csak azért csacsogunk, hogy ne legyen csend. Pontosan az történik aminek történnie kell. Nagyon jó, hogy együtt megyünk. Olvastam, hogy zarándokolni csak egyedül lehet, szerintem ez is egy korlát. Nyitni kell és megtalálni az adott helyzetben a legjobbat. Igyekszünk ezt tenni. Pedig ez még csak az első nap. Annyi minden kavarog most is bennem, hogy tudnék írni. De reggel van és hamarosan egy újabb szakasznak vágunk neki. Úgyhogy befejezem, a fal felé fordulok és pihenek még egy kicsit itt Roncesvalles-ben......

1.nap B tollabol :)

"Szokasos" reggel 6 oras indulas :) Van valami kulonleges a hajnalokban.Minden hajnalban ott van a frissesseg,a cikazo es epito gondolatok,a tenni akaras,a lendulet,az uj remenye,mert a tegnap mar ugyis csak a mult es minden nappal kapunk meg egy eselyt.Hogy mire?Akarmire,barmire es mindenre,amit szeretnenk.
Es a napfelkelte....imadom mikor az elso sugarak megcirogatjak az arcom es beszinezik az eget pirosra,citromsargara,narancssargara es ezek valamennyi arnyalatara.Ma is igy tortent.Sotetben indultunk,aztan 7.30 korul elkezdett minket kiserni a napocska az utunkon.
Nagyon jo erzes P-vel zarandokolni.Vannak pillanatok,mikor kicsit jo nem beszelni vele,csak elmerulni a gondolataimban es gyonyorkodni a sarga pillangomban.Igen.Van sarga pillangom.Ott repked mindig korulottunk es nem tagit.Tudom am,hogy itt vagy 😇 es most sem hagysz magamra es majd neha jol seggbe rugdosol,ha kiborulnek.
Ma mar nincs kaosz a fejemben,a legjobb helyen vagyok,a legeslegjobb emberrel.Kozos a jelenunk,kozos a jovonk,legyen hat kozos az utunk is :)
Csodas erzes ujra hallani a buen camino-kat es latni azt a rengeteg kedves arcot.Ismeretlenek es megis valahonnan nagyon is ismerosek...biztosan egy elozo eletbol vagy mert nekik is a verukben van ez az ut.Ma beszelgettem a szallason az egyik hazigazda nenivel.Azt mondta,hogy a camino a verunkben van,azert vagyunk itt,igy szulettunk es az ut mindig hivogatni fog.Tenyleg igy van.A tesom mondta egyszer,aki egyszer zarandokol,az a lelkeben orokre zarandok marad egy kicsit.O meg sosem zarandokolt,de okos es tudta es igaza lett.👭 Ez itt a tesom es en 🤗
Ma talalkoztunk egy fiatal fiuval,nehezen jart es ugy is csak mankokkal.Talan balesetbol szarmazo serulessel indult utnak...ez volt az erzesunk.Az edesanyjaval zarandokolt,aki lathatoan hatalmas szeretettel,odaadassal es kitartassal tamogatta Ot.P-vel egymasra neztunk es ugyanazt gondoltuk:Nekik mondja valaki azt,hogy van lehetetlen!
Mosolyogva,oszinten szivunk minden szeretetevel es elismeresevel atintegettunk nekik az ut tuloldara,"buen camino" kialtottuk mindketten es P meg hozzatette (hatalmas) "respect".Ok visszamosolyogtak es viszonoztak a koszonest,majd anya es fia folytattak utjukat.Oriasi elmeny volt latni ezt.Mint az elso utamon Jesus bacsi-igen,ez volt a neve,nem viccelek-akinek amputaltak az egyik labat es igy csinalta vegig az utat.Velem egy tempoban,ami nem volt olyan nagyon lassucska.Az a bacsi maga volt a csoda,mint ahogyan a mai fiu az edesanyjaval.Minden tiszteletem ezeke az embereke.Ok azok a hetkoznapi hosok,akik sosem varnak elismerest "hostetteikert",akikre felnezhetunk,akiknek erejebol es kitartasabol toltekezhetunk es akikre peldakepkent tekinthetunk.Hat ezekert a pillanatokert erdemes ralepni ujra es ujra erre az utra....😶

Saint Jean Pied de Port 2018.03.27

A busz amivel érkeztünk csak zarándokokkal volt tele. Kivéve egy nénikét, aki később szállt fel. Minden náció képviseli magát, viszont nem úgy kell elképzelni a zarándokokat, mint régebben. Túracipő, hátizsák, túrabot, hálózsák, stb...... Persze különböző színekben és méretben.
Párizsból TGV-vel jöttünk el. Reggel kimaradt a séta, csak a metróig mentünk. Ez a vonat hihetetlen. 298 km/h a maximum amivel suhan, így 3,5 óra alatt 800 km tettünk meg, 2 megálló beiktatásával. Bayonne-ban a csatlakozás vonat helyett busz, de sikerült a korábbival eljönnünk. Így 14.00 előtt ideértünk a kiindulási pontra. Ahogy közeledtünk látom B-n, hogy jönnek elő az emlékei. Hisz nem éppen 3 évvel ezelőtt, Ő már érkezett ide az útjának akkori pillanatában. Na menjünk zarándok útlevelet kiváltani. Itt minden e köré a dolog köré épül. Kagylókkal jelzik mindenhol merre indulj, vagy itt valami különlegesség van. Az irodában ahol megkapunk minden tájékoztatást arra is felhívják a figyelmünket, hogy a Napoleon út le van zárva. Oka: 1 m hó van még a hegyen. Igen a 25 km jelentős része az, hogy 1500 m fölé kell felmenni, majd a felhők fölül újra le.
Nem érzem magam idegennek, pedig ilyen szituációkban nagyon sokszor háttérbe lépek és próbálom magam elhelyezni az adott szituációban. Most nem. Olyan mintha már jártam volna itt.
Vacsorázni igyekszünk valami helyi specialitást megkóstolni. Itt most a Lidl-ben vásárolt baguett és sonkából készített szendvics lett. Jaa a buszon találkoztunk egy magyar lánnyal, aki egyből odajött hozzánk, hogy bemutatkozzunk és jó utat kívánjon. Ő a frissen szerzett barátjával indul el. Még biztosan össze fogunk futni Velük. Ahogy remélem azzal a 3 szimpatikus hollanddal is akikel a buszra szállás óta többször is. Nos itt vagyunk. 20 prec múlva ébresztő és elindulunk. Megszólalt az ébresztő......

És a végére egy kis video:

https://youtu.be/EajkM3j9joE

Nulladik nap B tollabol

Ezuttal en jelentkezem...."B" :) mert "P" csak igy emleget a blogjaban,de nagyon jo arc,mert felhatalmazott,hogy barmikor,ha ugy erzem, feel free es irjam ki magambol,ami kikivankozik.

Megerkeztunk SJPDP-ba.Ami azt illeti,ujra.Az elmult nehany napban urra lett a fejemben a kaosz.Pontosan tudtam,ha akartuk volna sem idozithettuk volna jobban ezt az utat,de olyan nagyon nehez lelekkel vagtam megis neki,hogy ismet elontottek a kerdesek.Pont mint harom evvel ezelott....akkor fogalmam sem volt miert vagyok itt.Atkoztam magam mikor leszalltam a buszrol zarandoklatom nulladik napjan es fogalmam sem volt hogyan tovabb.Valami legbelul megis azt sugta,hogy itt kell lennem.Csak egy dolgot tudtam.Hogy amikor megerkezem Santiagoba,akkor halas leszek minden megtett lepesemert.Es ez pontosan igy tortent.Persze minden egyes kilometeren kaptam az erot fentrol....koszonom 😇❤ Ez az ut akkor megvaltoztatta az eletemet...elhittem,hogy barmire kepes vagyok es hogy nincs olyan melyseg,ahonnan nem lehet ujra felkuzdeni magunkat.Eltelt harom ev es ezek az erzesek elkezdtek halvanyulni.Elfelejtettem milyen az a bizonyos lehetetlen nem letezik erzes.Hogy milyen gyonyorkodni orakon keresztul a pillangokban es a pipacsokban az ut szelen.Hogy mennyire egyszeru egyetlen mosollyal szeppe varazsolni egy ember napjat.Hogy mennyivel konnyebb ugy szeretni masokat,ha eloszor magunkat kezdjuk el szeretni,elfogadni,megsimogatni kicsit a sajat lelkunket.Hogy mennyire varazslatos ez az eletnek nevezett holografikus ize,amibe belecsoppentunk.Azt hisszuk ez termeszetes...pedig halat kellene azert adnunk,hogy itt lehetunk vendegkent.

Na ez az,amit az Uttol kapunk.

Es a kaosz a fejemben jo!Mert a kaosz utan ott marad az uresseg.A nulla,a semmi.Es a minden.Barminek a lehetosege,remeny az ujra es a telen lefagyott agakbol uj hajtasok nonek :) 

Ma reggel a vonaton mondtam P-nek,hogy mar minden tiszta es nem ellenkezem a kaosszal.Jojjon,aminek jonnie kell....ujra :) 

Csinaljon csak uresseget,legyen helye az uj gondolatoknak es legyen helye a viragzasnak.Az elso utamon egyszeruen csak meg akartam tanulni tulelni,nem voltak elvarasaim.Egyszeru keplet,eld tul es allj fel.Ezuttal pedig keresem azt a lanyt,aki kicsivel kevesebb,mint harom evvel ezelott ott ult Finisterreben a vilag vegen es magahoz tudta volna olelni a vilagot,mert ott es akkor oszinten elhitte,a lehetetlen nem letezik :)

-1. Nap Párizs 2018.03.26

Elindultunk. Ahogy elterveztük, olyan gyorsan eljött az indulás pillanata. Vegyes érzelmekkel ébredtem, és ahogy látom B is. Egyik pillanatban jaj de jó. Utána, kell ez Nekem? A fizikai fáradtság mellett van az a lelki súly, hogy egy jó darabig nem találkozunk a szeretteinkkel. Vasárnap még ott aludtak a fiúk. Reggel elvittem Őket iskolába és oviba. Persze sikerült kicentizni az érkezést, de nagyon feltöltöttek a szeretetükkel. Nagyon nem szeretek búcsúzni, mert nem végleg megyünk el. Ennyi erővel minden percet búcsúzással tölthetnénk, mert ki tudja mi lesz a következő pillanatban. Azért elköszöntünk és megbeszéltük, hogy kemények vagyunk és kibírjuk ezt a kis időt. Még pár dolgot lecsekkoltunk indulás előtt, biztos mindent elpakoltunk? Persze a szokásos útitárs: "hiány érzetem van" velünk tartott. Debrecenből indult a gép 13.00-kor. Érkezés 15.20 körül. Már pontosan nem emlékszem. A repülőtéren kis fejtörést okozott, hogyan is jussunk be Párizsba, mert olyan 60km-re vagyunk. De ahogy elnéztem nem csak mi voltunk ezzel gondban. Még Debrecenben a biztonsági ellenőrzésre várva a mögöttünk álló párral beszélgettünk, s a fiú leszállás után is odajött megkérdezni mi hogy megyünk tovább. Busz lett a végső megoldás. A reptér szervez transzfert cirka 17 EUR-ért. Igaz egy óra múlva már Porte Maillot-on voltunk. Buszozás közben megbeszéltük, hogy gyalog megyünk a szállásra, mert ültünk eleget és végül is azért vagyunk itt, hogy gyalog tegyük meg a távolságokat. 5km, 1 óra. Ennyit sétáltunk Párizsban a Vintage Hostelig.

 Itt megbeszéltük, hogy reggel a Montparnasse-ig is gyalog megyünk. Ez is 5km. Onnan TGV-vel fogunk tovább menni. Gyors fürdés és fekvés. Emeletes ágy. B felül, azt mondta Ő lesz felül mindig. Így szereti tudom. Megpróbáltam hamarabb elaludni mint ahogy a háló társaink megérkeznek. Ez sikerült is, de éjfél körüli érkezésüket félálomban érzékeltem. Nem volt egy rövid nap. Sőt volt egy kis bemelegítő séta is. Nemsokára kelünk és indulás tovább. Az elkövetkező napjaink napirendje. Én akartam, saját döntésem, mint ahogy eddig is volt ezután is a sorsom irányítása az én kezemben van....

Buen Camino 2018.03.21

Buen Camino. B az mondta, hogy a vándorokat így köszöntik az úton és Ők is egymást. Az előző bejegyzésben próbáltam összerakni mikor is kezdődik az út.

Nem sikerült. Végül is arra jutottam, hogy állandóan úton vagyunk és ez amire vállalkozunk az az út része. Igazán nagyon nehezek most ezek a napjaink és mélypontokat élünk meg. Több okból is. Ma reggel is úgy indult, hogy legyen miért önsajnálatba burkolózva nehéznek érezni az életet. De utána történt egy olyan aprócska dolog ami rávilágított arra, hogy tele vagyunk csodákkal. Viszont hajlamosak vagyunk elmenni mellettük és csak a képzelt nehéz sorsunkra koncentrálni. Ezzel a negatív hatását jelentősen felerősítve. Na mi is volt? Elmentem reggeliért. Gyalog, haha. Hamarosan sokat fogok így közlekedni. Miközben megyek a boltba látom pakolnak egy autóból ki dolgokat. Nem is kellett több, kérdés nélkül beszálltam a pakolásba és fogtam a nehéz ládákat. Ami nekem 5 percembe telt és egy kis mozgásba. Nem kérte az akinek adtam. Egyszerűen csak úgy éreztem oda kell mennem és segítenem. Mikor végeztünk, annyit mondott mosolyogva. El sem hiszem milyen jót tettem Vele. Mert az egész reggele annyira szörnyű volt, egyszerűen azt érezte minden ellene van. Erre csak ott teremtem és segítettem Neki. Így az összes felhalmozódott "gondját" elfelejtette. Éreztem, ezzel nem azt mondta, hogy elfáradt és fizikailag nem tudott volna kipakolni. Hanem a lelke töltődött fel váratlanul. Persze azt nem tudta, hogy ezzel a mondatával legalább annyit, ha nem többet segített nekem mint én neki. Magadon akkor is tudsz segíteni ha közben másokon segítesz. És akkor a legváratlanabb pillanatokban és helyekről jön a Buen Camino. Mostanában nagyon sokszor tudatosan akartam cselekedni azért, hogy jobban érezzem magam. Most csak reggeliért indultam és  hát, hogy értem haza? 5 nap és fizikailag is elindulunk. De a ma reggel is bizonyította nekem, hogy állandóan úton, vagy Az Úton vagyunk. Nem szabad megállni és várni, mert akkor összeszűkül a világ körülöttem és összeprésel. A másik amire rájöttem, hogy a legnagyobb csodák is akkor történnek, amikor adsz. Nem akkor amikor várod, hogy kapj. Szóval Pityu, Buen Camino......

Legyen az első.... 2018.03.19

Az út ott kezdődik amikor kilépünk a szállás ajtaján és elindulunk. Gondoltam ezt korábban. Akkor mi van azzal, hogy oda kell utazni, vagy készülődünk. Összepakolunk, vagy kitaláljuk, hogy elindulunk. Ahan. Végül is akkor nem is ott Saint Jean Pied de Port egyik szállásának az ajtajában van az út eleje? Vagy ahonnan a zarándok, túrázó, kalandor vagy kérdésekre választ kereső ember az elsőnek mondott napon elindul? Nem az életünk maga egy út, aminek lehet része egy ilyen kihívás is, persze nem kötelező jelleggel. Ahogy B mondta, ha egyszer megérint akkor vágysz rá, hogy ott légy és teljesítsd kihívásait. Persze a jutalmad sem maradhat el. Na valami hasonló gondolatok keringnek bennem már mióta kitűztük az indulás napját. Ami persze sok minden miatt változott. És pont nem akkor megyünk amit elsőnek megbeszéltünk, de ez van. Ja mikor indulunk? Pont egy hét múlva száll fel a repülőnk. Párizsba, hogy ott egy éjszaka után TGV-vel jussunk el a fent említett kis településre. Ahol március elejétől igencsak megpezsdül az élet és a világ minden tájáról érkeznek emberek, hogy az utuk ezen szakaszának vágjanak neki. Mi is ott leszünk. Sok lelki és fizikai teherrel, aminek egy részét biztosan letesszük az arra alkalmas helyeken. Szerzünk sok vízhólyagot, barátot, élményt, és nem mellékesen rengeteg kilométert a lábunkba. Pontosan nem is tudom mennyit, de olyan 800-at fogunk gyalogolni Spanyolország keleti feléből nyugatra. Izgulunk-e? Persze. Pedig B már egyszer volt és egyedül. Most ketten megyünk, de mégis. Hiszen a komfort zónánk határait fogjuk igencsak kitolni. És ezért kavarognak bennünk ezek a érzések. Ez a bejegyzés legyen az elsőnek nevezett, mert a mai világunkban kell, hogy legyen határ, pedig már az úton vagyunk, csak még nem értünk oda.....

.