A forgatókönyvíróra is lehetne fogni, és sok minden másra is. Nem keresem az okát. Elfogadom, itt kell most lennem és végig kell menjek ismét. Lehet sokak számára érthetetlen, de egy okos embertől hallottam, aki egyszer felveszi a zarándok "cipőt", ő örökre zarándok marad. A két évvel ezelőtti utunk után többször mentem nagyobb távokat és általában mindnek volt lelki oka.
Szóval említettem, hogy itt vagyok. Hol is? Jelenleg Tenerifén. Ide menekültem. De mióta itt vagyok egyre inkább elkap az érzés, hogy nem ez az a hely ahol sok időt kell töltenem. Sőt jelenleg nincs olyan hely a világon. Akkor most mit csináljak? Zarándoklat. Hol van a legközelebbi induló pont. Mert ugye Covid és sok más miatt igencsak nehézkes utazgatni. Bar ez nem igaz.....
Na hol van? Liszabon. Onnan indul a portugál út. Mivel szemezgettünk B-vel anno ezzel az úttal, akkor ez hívogat most engem. Tegnap repjegy megvéve, fontos infók begyűjtve, már amennyit ilyen felkészüléssel lehet. Reggel pedig elindulok. Nem tudom mi vár rám. Kaland? Megtisztulás, netán új élet? Egyiksem, vagy talán minden.
Ma még eljöttem a strandra ahová az elmúlt napokban kijártam. Útközben többször felmerültek kétségeim, ahogy ez lenni szokott. Jött azonnal a megerősítés is. Jó a gondolat.
Egyik ilyen. Leszállok a buszról, megyek át a járdán és a szemem sarkában érzékelek valamit. Nem is tudom mi az, de oda kell nézzek. Na mit láttam. Egy srácon a jól ismert Caminos nyíl. Kék póló sárga nyíllal. Gyors előveszem a tájékozódasi képességem. Persze, hogy Liszabon és Santiago felé mutatott éppen. Kell ennél több? Nem hiszem.
Lehet nem fogok többet jelentkezni, de az is hogy minden nap írok egy kicsit. Tervezni nem szeretnék, mert ha nem úgy alakul, nem akarok bosszankodni.
Csak szeretni akarok, szeretni magam, a környezetem, az embereket és mindent. Ebbe pedig nem fér bele más romboló gondolat.
Ugyhogy buen camino chica <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése