A boldogság ára

 Van az univerumunknak egy komoly mozgató rugója. Karmának hívják. B márciusi bejegyzése is régen volt, de azelőtt meg csak októberben jelentkezett és csak is ő. Én hirtelen azt sem tudnám megmondani mikor írtam ide ki a gondolataim. Jó régen volt. Meg fogom keresni, pedig két hete egy álmatlan éjszakán végigolvastam a kalandjainkat és a gondolataink folyamát. Mirért volt álmatlan? Mert van az amikor azt érzi az ember, hogy valami közeledik. Nem tudja mi de olyan nyugtalanító, hátborzongató. Biztosan sokan ismerik ezt az érzést. Akkor még fel sem ismered, csak ott van a tudat alatt, hogy ahhh. Aztán mikor lecsap aminek az előszelét érezted, na akkor ugrik be az első sokk után, hogy szóval ez volt amiért éreztem valamit, csak nem tudtam mit. Ilyen előérzetek általában sorsfordító események előtt szokták kicsit előkészíteni a terepen. Na nem olyan jól, hanem éppen csak annyira, hogy én szóltam :D 

Volt egy pár ilyenem, pl akkor amikor jelentős mennyiségű pénzt veszítettem a devizatőzsdén, vagy mikor elküldtek a bankból. Megváltozott akkor is és most is az életem, legfőképpen a hétköznapjaim. 

A blog címe a boldogság ára. Hogy fogunk ide visszakanyarodni? Egyszerűen, így. Mindennek ára van. Az univerzum pedig könyörtelenül követeli a jussát. Mondhatjuk azt is én már régóta csak fizetek, mert általaban fizetni rossz :). Honnan tudjuk, hogy ott ahol mi a boldogságot várjuk előre vagy utólag kell fizetni. A másik pedig, hogy hajlamosak vagyunk elmenni a "hétköznapi" boldogságunk mellett, mert az van. Nem csak azok a jó dolgok amik impulzus szerűen érkeznek, hanem a hömpölygő hullámok is, csak azokat nehezebb észrevenni. Szeretném hinni, hogy most ha úgy nézem akkor lehet előre fizetek egy hatalmas dologért, meg egy kicsit utólag is....

Akkor végül is mi a boldogság ára? Sok sok minden, de azt tudom, ha nagyon boldog akarok lenni akkor sokat kell fizetni, ha pedig megelégszem a kicsivel, akkor az olcsóbb. Nagyon boldog akarok lenni, úgyhogy elé megyek a karmának :)