Nyári tábortűz

Az égen rengeteg csillag pompás fényét nézem Napszemüvegem lencséjén át  
Köröttem sok szép emlék,  
Sok kedves ember, sok jó barát  

Mindenki vidám, s mindenki örül  
Boldogan társalgunk a tábortűz körül  
Én fekszem a földön, agyam elmereng  
S te akkor, ott fekszel mellettem  

Olyan festői és olyan jó itt  
Egyedül a gonosz múlt helyezi rám béklyóit  
Elfutnék, mert zavart vagyok és rettegek  
De mégis maradok, valamiért ez kellemes  

Az életem egy éve nem teljes  
Eltűnt belőle egy érzés  
Azt hittem elfelejtettelek  
De most mégis megigéz egy szó, s egy nézés  

Nem akarom hogy velem legyél  
Mégis szeretném, ha itt lennél  
De azt is, hogy nem  
Ez olyan ambivalens  

Összezavarodok és nem tudom mit mondjak  
Visszakaptam mindent amire vágytam  
De ez mégsem ugyanolyan 
Én ezt nem ilyennek vártam  

Úgy is tudom, vége lesz  
Mert ez nem létezhet  
Ez nem lehet valós  
Biztos csak képzelgek  

Ám mindent megtör az, amikor megcsókolsz  
Olyankor minden olyan, mint régen  
Mikor még ragyogott a Nap a Csillag és a Hold az égen 
Egyáltalán nem tudom mit érzek

 

Harag van bennem mert elhagytál  
Gyűlöllek mert mást választottál  
Fáj, hogy eddig ez nem kellett neked  
S utálom benned, hogy még mindig szeretlek

 

Nem akarom, hogy véget érjen az este  
Nem akarom, hogy megint mást keressen  
Nem akarom, hogy magányos legyek  
Nem akarom, hogy elmenjen

 

Ám a tábortűz leégett lassan itt az idő  
Reggeledik, feljön a Nap  
S csókunkat megtörik  
A fényesen ragyogó napsugarak 

Újból nyílnak a virágok, leomlanak a falak  
Megszólalnak a hajnali énekesmadarak  
Mindannyian a mi szívünkbe látnak  
Ahogy a tüzünk utolsó parazsai az égen csillagokká válnak