Haláltánc

 Haláltánc

Az ablakom, mint kulcslyuk A világ ajtaján  
Minden este vígan nézem  
Ahogy fáradtan a halál táncot jár  

Hisz a halál magányos és öreg  
Belefáradt már  
Hogy túl sok  
A túlvilágra jutó embertömeg  

Hideg téli este  
Már mindent benőtt az ég sötét leple  
Kinézek a világra 
 S a halál állt az ablakom előtt

 

Mily csodás ez a pillanat  
Egyáltalán nem olyan  
Mint amire az emberfia számítana  
Hangos a szívdobbanás, megdermed a levegő  

Egy perc volt csupán  
De mintha örökkön lett volna  
A halál a vendégem  
Reméltem hogy lesz alkalmam ezt elmesélnem  

Lelkemet elragadta volna 
Ám megkértem, hogy járjunk egy táncot  
S a tánc végére megismerte lelkemet  
Majd szerelmet vallott  

Gyötrelmes a halállal szerelemben állni  
Egyszer látod, majd mint édeskeserű délibáb  
Megszűnik életed kopár, sivár pusztáin  
Nem tudsz mást tenni csak várni, amíg eljön  

De a halál nem jött el  
Túlságosan szeretett, hogy elvigyen magával  
Érzelmeimmel játszadozott  
Mint a kerek Hold az apállyal s dagállyal  

Ő volt a megváltás és ő volt az átok 
Életembe ő hozott értelmet  
De minden értelem vele együtt távozott  
Úgy érzem semmi sem változott  

Nem várok hát tovább  
Hisz nem lehet néhéz meghalni  
És vágyam töretlen hogy lássam  
Elmegyek én hozzá  

Képes vagyok-e élni  
Képes vagyok-e meghalni  
Nem ismerek semmit mi értelmet adna  
Nem ismerek senkit ki ebben megállíthatna  

Mint kulcslyukon nézek be ablakomon  
S nem látom a nagy világot  
Kizárólag én vagyok s a halál  
Együtt járjuk az éj leplén az örökké tartó táncot