Ez a bejegyzés már két hónapja várat magára. Még akkor nem kellett megosszam, most viszont eljött az ideje. Ez már egészen másról szól, mint az akkor megkezdett.
Hol is kezdjem? Nagyon csapongnak a gondolataim. Nemis olyan rég, azt gondoltam, hogy azt amit korábban éreztem örökre elveszett. Elnyelte egy fekete lyuk. Saját magam is erősen kellett tartani, nehogy beleessek.
Pesten sétáltam, sajnálva magam és akkor ahogy felnézek, mert miért ne pont fel kellett néznem. Ezt látom egy falon magam előtt.
Mondom, Pityu ezt valaki neked írta ki. Hihetetlen milyen fura dolgok történnek az emberekkel. Vonzás törvénye, vagy abban a pillanatban sokkal szenzitívebb vagy az ilyen dolgokra, ami mellett máskor simán elmész. Nem tudom és nem is akarom megérteni. Az a lényeg, akkor és ott volt az az üzenet. Utána meg ez.
Szépen lassan bezártam a negatív érzéseim egy jó kis bazalt kavicsba és egy megfelelő helyen, közel Santiagohoz le is tettem.
Azóta eltelt pár hét és a nagy sötétség helyét elkezdte átvenni az az érzés amit azt hittem örökre bent maradt abban a feneketlen fekete lyukban. Körülöttem is az űr egyre kissebbé változott és nagyon sok kedves emberrel ismerkedtem meg. 🙏
Mindenkihez igyekszem úgy állni, hogy mosolyogva meghallgatom, az én problémáim az az enyémek és még csak véletlenül sem akarom senki batyujába belegyömöszölni.
Ennek az lett az eredménye, hogy azt érzem ha lenne akkora karom akkor magamhoz ölelném az egész világot. Megvalósult a két hónappal ezelőtti üzenet. Miért? Mert nyitottam és akartam, hogy szerethessek.
Srácok a Pepita raktárban. Örülök, hogy megismerhettelek benneteket. Nagyon jó emberek vagytok. Jó volt veletek ebben a pár hétben egy csapatban lenni. Kitartást.
Megtanultam a leckét. Nincs az a sötétség amit a szeretet ereje ne tudna legyőzni. Akarjatok szeretni és szeretve lenni. Teremtsünk egy új világot, először magatok körül és egyre nagyobb körben. Együtt öleljük át a világot.
Lám jó: jónak lenni. Megemelni a kalapot, annak is aki elesett, annak is aki megfáradt, mert mindent de mindent visszakap az ember: az ütést is és a simogatást is.
- Fekete István -
Peace and love ✌️♥️
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése