Kutyák

2020 egyik legnagyobb meglepetését számomra a kutyákkal való kapcsolatom okozta. Eleinte nem is értettem miért kezdtek el agresszíven viselkedni mikor megláttak, nyár végétől.

Aztán mikor elmentem a Caminora, na ott jött a feketeleves. Az első lépéstől kezdve, minden napra jutott egy egy támadás a részükről. Volt, hogy csak egy, de volt amikor falkában rontottak rám.

Párat leírok, de elárulom, hogy a kalandjaim készülnek kézirati formában és ha az univerzum is úgy akarja akár még könyv is lehet belőle. 

Rögtön az első nap mikor leszálltam Liszabonban, gyorsan kiváltottam a zarándokútlevelet és ahogy voltam, usgyi neki az ismeretlennek. Persze semmi sem úgy volt ahogy az elterveztem. Szállás, kampo. Útjelzés, hiányos. Mit csinálj Pityu, mikor már elkezdett sötétedni és a kiszemelt esti nyughelyen azt mondták. Zárva vagyunk a vírushelyzet miatt. A legjobb ötlet, ha tovabbmész a következő településre, ahová az útikönyv is jelez szállást. Itt jön a következő kanyar. Eleve rosszul lőttem be a tartózkodási helyem és a 7 km esti séta 12 lett. Mikor már alig bírod magad vonszolni és a sötétség is igencsak kopogtat a hátad mögött, leginkább az hiányzik 30 km után, hogy egy kiépítésre váró halastavon keresztül vezessen az utad. Szóval valahogy ilyen kihívásokkal küszködtem egy fárasztó nap végén, mikor a sötétben botorkálva mintha csengőhang szólalt volna meg mögöttem. Mondom biztosan rosszul hallok, de megálltam és hátranéztem, semmi. Ezzel egy időben a lépésnyire lévő bokorból egy hatalmas kutya vicsorogva ugrik az útra. Ahogy visszafordultam akaratlanul a szemébe világítottam a zseblámpámmal. Ha nem figyelek a csengőhangra, amit máig nem tudok hova tenni, pont akkor ugrik a kutya amikor mellette vagyok. Szerintem nem kis sérüléssel úsztam volna meg......

A következő napokban házakból rontottak ki békésnek tűnő kutyusok, a gazdáik szemén is láttam, nem értik miért viselkednek így. De ezekben a napokban találkoztam kóbor kutyák csapataival is, ahol a nagyobbak nem is foglalkoztak volna velem, de a kis hangadók felhergelték őket. Az első nap után felkészültem hasonló esetekre és beszereztem az úton egy zarándok botot. Ezzel sikerült a falkában támadó ebeket hatástalanítani részben.

Azért egy két ilyen viaskodás után a botot el kellett dobni, mert általában a földhöz csapást nem sokáig bírták.

Egyik reggel is ezért maradtam bot nélkül. Bíztam benne egyszer csak megbékülnek és nem kell tovább ilyen eszközöket használnom. De nem így volt. Egy majorság mellett mentem el, ahol a kapu tárva nyitva. Kutyaugatás, lépések felgyorsítva. Sötét is volt. Mondom gyorsan elmegyek és no problem. A kutyaugatás egyre közelebbről hallatszott. És már mintha mögülem jönne. Megfordulok és egy hatalmas kutya rohan felém vicsorogva. Hátizsák le, magam elé kapom, lámpa a kutya felé. Kereste a lehetőséget, hogyan tudna közelebb jönni, hogy támadjon, de a sötétben a zseblámpa sokat segített, hogy elvakítsa. Kb 10 percig viaskodtunéztünk farkasszemet így miközben hátráltam. Vagy megunta, vagy messze mentünk a területétől, nem tudom, de morogva visszament a tanyához, sokszor meg megutgatva.

Az első 400 km így telt el a kutyák és köztem. Közben folyamatosan kerestem az okát. Mi történt hiszen eddig jóban voltam az ebekkel és ők is velem. 

Mikor elfogadtam, hogy ez az út része, hirtelen történt valami. Egyik reggel, a legrosszabb szálláról indultam. Esett az eső, így ennek megfelelően az esőkabátom is felvettem. Kapucni a fejemre. Indulás. Ahogy kilépek a kapun, fura nyüszögő hangot hallottam. Balra nézek, a kezemnél egy kutyafej. Első gondolat, most ezt már nem tudod elkerülni, a kezed megharapja. Ahan, hát nem így történt. Elkezdte nyalogatni a kezem. Annyira aranyos kutya volt. Mellém szegődött legalább 15 km en keresztül. 

Utána már nem bántottak. Inkább szerettek a kutyulik. Volt aki reggelinél mellém ült kéregetni, volt amelyik a kerítéshez borult, hogy simogassam meg. 

Mostmár tudom mi volt ez és mi történt ott. 

Azóta pedig ismét egy újabb kalandom volt kutyákkal. Karácsonykor mentem Vésztőre busszal, és elütött a busz 2 kölyök németjuhászt. Először nem is akartam látni mi történt. Nem voltam olyan lelkiállapotban. De összekaptam magam, leszálltam és mondom innen már besétálok, de amire nem számítottam a kutyusoknak semmi baja és még póráz is volt rajtuk. Felelősen a sofőr nem akarta elengedni őket én meg mondom úgyis sétálok akkor elviszem és megkeresem a gazdikat. Egy estét a vendégségemben töltöttek, de reggel a boldog gazdájukkal mentek haza.

Fura az élet. Egy éve a bal lábamban az az achillesem szakadt el, aminek komoly jelentése van. Most meg ekkora fordulatok a kutyákkal való kapcsolatban pár hónap alatt.

Mindkettőt tudom miért volt és mit jelent. 

Az univerzum folyamatosan küldi a jeleket. Legyetek rá nyitottak, megéri.

Paz y amor