Így év végén nagy fogadalmakkal és számvetésekkel várjuk a következő évet. Pedig semmi nem történt, csak a Föld egyszer megkerülte a Napot.
Jó év volt, köszönöm, hogy megmutatta igazi arcodat 🙏
Holnaptól meg pedig:
Mindenkinek békét, szerelmet, és jó egészséget kívánok.......
Lófaszt 🤭
Kívánok nektek sok szexet, nagy ivászatokat, király kirándulásokat, álmok megvalósulását, rengeteg orgazmust, és remélem nyertek a lottón.
P
2020 egyik legnagyobb meglepetését számomra a kutyákkal való kapcsolatom okozta. Eleinte nem is értettem miért kezdtek el agresszíven viselkedni mikor megláttak, nyár végétől.
Aztán mikor elmentem a Caminora, na ott jött a feketeleves. Az első lépéstől kezdve, minden napra jutott egy egy támadás a részükről. Volt, hogy csak egy, de volt amikor falkában rontottak rám.
Párat leírok, de elárulom, hogy a kalandjaim készülnek kézirati formában és ha az univerzum is úgy akarja akár még könyv is lehet belőle.
Rögtön az első nap mikor leszálltam Liszabonban, gyorsan kiváltottam a zarándokútlevelet és ahogy voltam, usgyi neki az ismeretlennek. Persze semmi sem úgy volt ahogy az elterveztem. Szállás, kampo. Útjelzés, hiányos. Mit csinálj Pityu, mikor már elkezdett sötétedni és a kiszemelt esti nyughelyen azt mondták. Zárva vagyunk a vírushelyzet miatt. A legjobb ötlet, ha tovabbmész a következő településre, ahová az útikönyv is jelez szállást. Itt jön a következő kanyar. Eleve rosszul lőttem be a tartózkodási helyem és a 7 km esti séta 12 lett. Mikor már alig bírod magad vonszolni és a sötétség is igencsak kopogtat a hátad mögött, leginkább az hiányzik 30 km után, hogy egy kiépítésre váró halastavon keresztül vezessen az utad. Szóval valahogy ilyen kihívásokkal küszködtem egy fárasztó nap végén, mikor a sötétben botorkálva mintha csengőhang szólalt volna meg mögöttem. Mondom biztosan rosszul hallok, de megálltam és hátranéztem, semmi. Ezzel egy időben a lépésnyire lévő bokorból egy hatalmas kutya vicsorogva ugrik az útra. Ahogy visszafordultam akaratlanul a szemébe világítottam a zseblámpámmal. Ha nem figyelek a csengőhangra, amit máig nem tudok hova tenni, pont akkor ugrik a kutya amikor mellette vagyok. Szerintem nem kis sérüléssel úsztam volna meg......
A következő napokban házakból rontottak ki békésnek tűnő kutyusok, a gazdáik szemén is láttam, nem értik miért viselkednek így. De ezekben a napokban találkoztam kóbor kutyák csapataival is, ahol a nagyobbak nem is foglalkoztak volna velem, de a kis hangadók felhergelték őket. Az első nap után felkészültem hasonló esetekre és beszereztem az úton egy zarándok botot. Ezzel sikerült a falkában támadó ebeket hatástalanítani részben.
Azért egy két ilyen viaskodás után a botot el kellett dobni, mert általában a földhöz csapást nem sokáig bírták.
Egyik reggel is ezért maradtam bot nélkül. Bíztam benne egyszer csak megbékülnek és nem kell tovább ilyen eszközöket használnom. De nem így volt. Egy majorság mellett mentem el, ahol a kapu tárva nyitva. Kutyaugatás, lépések felgyorsítva. Sötét is volt. Mondom gyorsan elmegyek és no problem. A kutyaugatás egyre közelebbről hallatszott. És már mintha mögülem jönne. Megfordulok és egy hatalmas kutya rohan felém vicsorogva. Hátizsák le, magam elé kapom, lámpa a kutya felé. Kereste a lehetőséget, hogyan tudna közelebb jönni, hogy támadjon, de a sötétben a zseblámpa sokat segített, hogy elvakítsa. Kb 10 percig viaskodtunéztünk farkasszemet így miközben hátráltam. Vagy megunta, vagy messze mentünk a területétől, nem tudom, de morogva visszament a tanyához, sokszor meg megutgatva.
Az első 400 km így telt el a kutyák és köztem. Közben folyamatosan kerestem az okát. Mi történt hiszen eddig jóban voltam az ebekkel és ők is velem.
Mikor elfogadtam, hogy ez az út része, hirtelen történt valami. Egyik reggel, a legrosszabb szálláról indultam. Esett az eső, így ennek megfelelően az esőkabátom is felvettem. Kapucni a fejemre. Indulás. Ahogy kilépek a kapun, fura nyüszögő hangot hallottam. Balra nézek, a kezemnél egy kutyafej. Első gondolat, most ezt már nem tudod elkerülni, a kezed megharapja. Ahan, hát nem így történt. Elkezdte nyalogatni a kezem. Annyira aranyos kutya volt. Mellém szegődött legalább 15 km en keresztül.
Utána már nem bántottak. Inkább szerettek a kutyulik. Volt aki reggelinél mellém ült kéregetni, volt amelyik a kerítéshez borult, hogy simogassam meg.
Mostmár tudom mi volt ez és mi történt ott.
Azóta pedig ismét egy újabb kalandom volt kutyákkal. Karácsonykor mentem Vésztőre busszal, és elütött a busz 2 kölyök németjuhászt. Először nem is akartam látni mi történt. Nem voltam olyan lelkiállapotban. De összekaptam magam, leszálltam és mondom innen már besétálok, de amire nem számítottam a kutyusoknak semmi baja és még póráz is volt rajtuk. Felelősen a sofőr nem akarta elengedni őket én meg mondom úgyis sétálok akkor elviszem és megkeresem a gazdikat. Egy estét a vendégségemben töltöttek, de reggel a boldog gazdájukkal mentek haza.
Fura az élet. Egy éve a bal lábamban az az achillesem szakadt el, aminek komoly jelentése van. Most meg ekkora fordulatok a kutyákkal való kapcsolatban pár hónap alatt.
Mindkettőt tudom miért volt és mit jelent.
Az univerzum folyamatosan küldi a jeleket. Legyetek rá nyitottak, megéri.
Paz y amor
Ha véget érnek a kötelező körös ünnepi műmosolyok. Akkor kezdődik az igazi ünnep. A hétköznapok kavalkádjában sem szabadna megfeledkeznünk arról, hogy vannak szeretteink, akik arra várnak, hogy szerethessenek és szeretve legyenek. Éreztessétek minden egyes pillanatban, hogy fontosak számotokra. Hiszen nem az a lényeg mi van a fa alatt, hanem az ami a szívedben van. Szeress, engedd, hogy szeressenek, mosolyogj, hogy vissza mosolyogjanak. Kacsincs, ha egy kacsintásra vágysz és ölelj ha ölelésre. Nem nagy dolog akár közhely is lehetne. De tudom, hogy olyan világban élünk amit mi saját magunk teremtünk.
- Mond te miért tudsz örülni annak, ha megleplek egy üres táskával?
- Ne viccelj. Hiszen mikor megláttad rám gondoltál és tudtad, hogy milyen sok örömet fog okozni.
- De ez akkor is egy üres táska!
- Nem ez egy olyan ajándék amit tőled kaptam és tudtad, hogy számomra ez egy végtelen lehetőség. Látod most épp egy király kuckó lesz belőle, de lehet rohamsisak, vagy akár elmehetek a boltba és nem kell kézben hozzam a dolgokat.
- Mond már meg nekem őszintén. Neked miért jó az ha mindenből a jót látod?
- 🤭
- ? Mond.....
- Mert így döntöttem....
Ez a bejegyzés már két hónapja várat magára. Még akkor nem kellett megosszam, most viszont eljött az ideje. Ez már egészen másról szól, mint az akkor megkezdett.
Hol is kezdjem? Nagyon csapongnak a gondolataim. Nemis olyan rég, azt gondoltam, hogy azt amit korábban éreztem örökre elveszett. Elnyelte egy fekete lyuk. Saját magam is erősen kellett tartani, nehogy beleessek.
Pesten sétáltam, sajnálva magam és akkor ahogy felnézek, mert miért ne pont fel kellett néznem. Ezt látom egy falon magam előtt.
Mondom, Pityu ezt valaki neked írta ki. Hihetetlen milyen fura dolgok történnek az emberekkel. Vonzás törvénye, vagy abban a pillanatban sokkal szenzitívebb vagy az ilyen dolgokra, ami mellett máskor simán elmész. Nem tudom és nem is akarom megérteni. Az a lényeg, akkor és ott volt az az üzenet. Utána meg ez.
Szépen lassan bezártam a negatív érzéseim egy jó kis bazalt kavicsba és egy megfelelő helyen, közel Santiagohoz le is tettem.
Azóta eltelt pár hét és a nagy sötétség helyét elkezdte átvenni az az érzés amit azt hittem örökre bent maradt abban a feneketlen fekete lyukban. Körülöttem is az űr egyre kissebbé változott és nagyon sok kedves emberrel ismerkedtem meg. 🙏
Mindenkihez igyekszem úgy állni, hogy mosolyogva meghallgatom, az én problémáim az az enyémek és még csak véletlenül sem akarom senki batyujába belegyömöszölni.
Ennek az lett az eredménye, hogy azt érzem ha lenne akkora karom akkor magamhoz ölelném az egész világot. Megvalósult a két hónappal ezelőtti üzenet. Miért? Mert nyitottam és akartam, hogy szerethessek.
Srácok a Pepita raktárban. Örülök, hogy megismerhettelek benneteket. Nagyon jó emberek vagytok. Jó volt veletek ebben a pár hétben egy csapatban lenni. Kitartást.
Megtanultam a leckét. Nincs az a sötétség amit a szeretet ereje ne tudna legyőzni. Akarjatok szeretni és szeretve lenni. Teremtsünk egy új világot, először magatok körül és egyre nagyobb körben. Együtt öleljük át a világot.
Lám jó: jónak lenni. Megemelni a kalapot, annak is aki elesett, annak is aki megfáradt, mert mindent de mindent visszakap az ember: az ütést is és a simogatást is.
- Fekete István -
Peace and love ✌️♥️
Bizonyára aki olvassa a blogot észrevette a változást a bejegyzésekben. Ismét sűrűbbek lettek és a mondanivalójuk is más lett. Mindig a pillanatnyi hangulatot tükrözik. Így volt ez az elmúlt időszakban is. B vel az utunk elágazott. Másfelé tartunk. Viharosan kezdődött és úgy is lett vége. Buen camino chicha. Itt már csak az én írásaim olvashatjátok. B-t és a gondolatait a bibionblog.blogspot.com-on találjátok, ha még nem akadtatok rá.
Nehéz időszakon vagyok túl. Ilyenkor megmutatkoznak az emberhez közelálló személyek. Akik megfogják a kezed, adnak egy pofont. Megölelnek ha kell, visznek ebédet. Ott vannak. Néha azt sem tudom honnan, de megjelennek és tesznek valamit amitől jobban érzed magad. Azért mert tudják erős vagy, de van olyan amikor kell egy barát, egy mosoly, egy ölelés. Nektek szeretnék most köszönetet mondani, hiszen pont akkor és ott voltatok amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Tudnotok kell, ha éjszaka, vagy szakadó hóban, bármikor úgy érzitek lehetetlen megoldást találni, legyek ott gondolatodban és hívjatok megyek. Kik ők? Luca és Tomi. Nem tudom miért kaptam a barátságotok, de nagyon hálás vagyok érte bárki is küldött az életembe. Noncsi és Márk, ti is ott vagytok a szívem csücskében. Jámbi, aki akkor is keresett mikor már hetek óta nem válszoltam a hívásaira 🙏, ja és te voltál a tanúm is 😂. Árpi, nem tudom kifejezni a hálám amiért végighallgattad a sok faszságot ami a fejemben volt. Azóta is itt van előttem mikor mondod: Idő.... Peti, köszi, a beszélgetéseket. Brigi és Dávid, az esküvőn kirúgjuk a ház falát, már ha meghívtok. Igaz szűrös is kell egy jó lagziba. Sanya, Tomi, soha nem gondoltam, hogy ilyen kapcsolat lesz közöttünk 🙃. Sanyi, a spritualitás mestere, aki érti miért kellett megint az el Caminon lennem. Eszti köszi, hogy megmutattad Wolf Larrsent és sok más zenét. Betartom amit ígértem. Jucc, nem véletlenek a madarak. Persze bajban a család is mögéd áll. Lehetsz bármennyire fekete bárány, amikor kell egy ölelés, otthon mindig megkapod. Köszi muter, fater és tesó. Bendi és Tomi a két szeretetbomba. A legnagyobb ajándék számomra, hogy az apukátok lehetek. Végül, de nem utolsó sorban Betti. Fura az élet. Ugyanolyan pofont kaptunk. Nem is ismertük eddig egymást. Néha te, néha én egy egy gondolattal folyamatosan építettük egymást, vagy épp locsoltuk fel a másikat, mert pont az kellett. Örülök, hogy megismertelek. Never give up 🙏.
Szóval furán hangzik, de hálás vagyok a sorsnak, az elmúlt időszakért. Akkora szeretettel töltötte meg a lelkem, amit nem is tudok kifejezni. Azt érzem szívem szerint egy repülőgépről szórnám mint egy mannát, hogy mindenkinek jusson belőle.
Titeket pedig örökre a szívembe zártalak, ugyhogy nincs menekvés 😁
"Az élet fontos pillanataiban nem csak a családod, de a barátaid is nagyon fontosak. Azok az emberek akik veled sírnak és nevetnek. Akik nélkül nincs őrültség. Akik szólnak ha hülyeséget csinálsz. Akik felsegítenek mikor elesel. Akik egy emberként örülnek a sikereidnek.
Ők az életed fontos építőkockái és a lelked simogató szárnyai."
Jöjjön egy idézet az útról:
You don't search, and the Life adds everything.
Sokszor eszembe jutott mostanában, hogy annyira különlegesnek, egyedinek és önállónak gondoljuk magunkat. Hiszen más a hajunk, máshogy öltözünk, egész mást csinálunk, mint a többi ember. Sőt a gondolataink is egészen mások. Persze, ha lenne egy olyan lehetőséged , hogy kilépj egy kicsit a napi rutinból, felmenj a négyemeletes ház tetejére és onnan nézd meg a körülötted élőket, vagy saját magad. Lehet, hogy meglepődnél, vagy magadra sem ismernél. Miért, mert van az a bizonyos szocializació. Bekerülsz egy csoportba, elkezded felvenni a már kialakult beszédstílust, nyelvezetet. Azon veszed észre, hogy úgy öltözöl mint a többiek, vagy ami rosszabb észre sem veszed, csak sodródsz. Ez nem az a fajta sodródás amikor azt mondod: Gyere élet, add amit szeretnél, nem ellenkezem. Ez az a fajta amikor eltelik egy nap, egy hét, egy hónap, egy év, tíz év és az élet. Szokták azt is mondani rá, hogy beszürkülsz. Elvesztetted a fényed. Belülről te is érzed jobb esetben, hogy nincs ez így rendben, mert nem az a gyermek vagy aki felnőttként a gyermeki lelkét megőrizve a legboldogabb a világon. Eleinte még lehet görcsölsz és küzdesz ellene, de idővel ez is eltompul. Itt az idő, hogy ne várj semmire. Szedd össze magad , állj a talpadra és tépd szét az inged, hogy a csupasz mellkasodon érezd az élet minden egyes pillanatát. Vállalj felelősségt a döntéseidért és ha a változást csak belül szeretnéd, akkor is vigyél színt az életedbe. Lepd a meg a kollégáid valami olyannal amitől mosolyt csalsz az arcukra, a szeretteidet ami után a könnycseppet törölgethetik a szemük sarkából. Ne legyünk egyformák, hiszen akkor minden szürke lenne. Tegye fel a kezét aki ezt szeretné. Ugye? Akkor itt az idő nemet mondani és szabadon élni.
"Nemet mondani tudni kell.
Meg kell érni rá és hozzá. A nemet mondás képessége olyan ajándék, amit azok bonthatnak ki, akik már kellően szabadok hozzá. Hogy mindenki szeretni fog érte? Nem. Korántsem. De hogy Önmagad leszel tőle – az már biztos. Hogy más erre hogyan reagál, az az ő dolga. Te már nem függsz tőlük, és az ő hozzájárulásaiktól, elismeréseiktől és válaszaiktól. Szabad vagy."
