Szürke, hömpölygő köd szállt a tó vizére. Nem látni a túlpartot, sem a stég végét. Apró halacskák ugrándoznak a vízben, rajban úszkálnak, aztán a másodperc töredéke alatt hirtelen szétrebbennek és ezerfelé válnak egymástól halk csobbanás kíséretében. Ez az egyetlen hang, ami belevegyül a kora reggeli megtestesült nyugalomba. A leheletem minden kilégzésnél, akár a cigarettafüst hagyja el a számat és bár biztosan nincs több 5 foknál, amennyire csípi az arcomat a hűs levegő, olyannyira melengeti a szívemet a látvány, ami elém tárul. Az érzés, ami átjárja minden egyes porcikámat, a finom csobbanás, ami édes hangként költözik a fülembe, a fejembe és ami arra emlékeztet, hogy az a kislány már nem fulladozik a tüdejébe szorult víztől.
Kis idő elteltével, valaki fentről, finom kezével óvatosan lehúzza a
ködfátyolt a víz tükréről, mintha csak egy óriási pókhálót emelne el onnan,
szálait egyesével kihúzva. Ebben a pillanatban a nap első sugarai a víz tükrére
osonnak lábujjhegyen, egymásra kacsintanak pajkosan és elszámolnak kettesével
százig. Éppen ennyi idejük van ködgyerekeknek elbújni napsrácok elől. Kettővel
sem több.
Finoman simítják végig az arcomat és már nem csípi a hidegség, mert a melegség odabent kiköltözött. Pokrócba csavarom magam, a kapucnit leemelem a fejemről, óvodás módjára térdig húzom magamon a Z-től tavaly karácsonyra kapott mézeskalácsos nordkampomat, felteszem a napszemüvegemet, belekortyolok a kávémba és minden egyes porcikámat átadom a csodának.
Napsrácok által megszínezett tó vizén ebben a pillanatban már tükröződnek a
felhők. Az állatok. A felhőállatok. Nézd csak! Ott van egy cápa, ami hirtelen
labdáját kergető kutyussá transzformálódik. Az meg ott egy nyuszi! Szerintem
éppen a bolond eb elől menekül. És ott meg egy velociraptor, aki mindjárt
leharapja nyúl úr farkincáját...fuss nyuszi, fuss!
Milyen elképesztően tisztán kivehető itt minden...nincs kétség, ez az élet a maga valójában és nem illúzió, ami majd egy óvatlan pillanatban kifolyik a kezeim közül és a látóteremből.
Helló Napsrácok és Felhőállatok, jó, hogy ti is visszatértetek Hold
spanommal együtt és eloszlattátok a ködöt gyöngyöző víztükröm tetejéről...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése