Szóval, októberre tervben volt egy dohai út, mert úgy gondoltuk éppen itt az ideje meglátogatni a Takács-Karancsi családot a messzi emirátusokban. Végül ez a terv füstbe ment ilyen-olyan okok miatt és kicsit jegeltük az indulás időpontját, de no para Dorikám, előbb vagy utóbb betoppanunk 💓 Szóval ott lógott a levegőben egy repülőút és azt hiszem azt mindketten éreztük, hogy ha nem is az eredeti terv szerint, de mi frankón utazni fogunk még idén (már tavaly) valahova. És közben néhány hónapja ismét bekopogott hozzám a szokásos ódehiányziknekemthaiföld érzés és ezt minden tudatos hátsószándék nélkül jól meg is osztottam Pével...
Thaiföld...
Thaiföld a legcsodálatosabb plész evör. A mosolygós embereivel, a színes és mocskos utcáival, a folyton nyüzsgő és soha nem alvó városaival, a dagadt kóborkutyáival, a bazárok tucatjaival, az utcai árusok riksáiból non-stop hömpölygő szója illatával, a leírhatatlanul lenyűgöző tengerpartjaival, a fullasztó fülledtségével, a buja növényzetével és persze az öngyújtóval sterilizált bambusztetkók minden szépségével együtt. De az igazság az az, hogy a lelkem egy darabkája örökre a thaiok közé költözött. Azt ott hagytam akkor, már több is, mint négy évvel ezelőtt, közös életünk legmeghatározóbb és legcsodálatosabb 14 napjával együtt. Amikor landoltunk Bangkokban, emlékszem, azt mondta megérkezett. Hogy mi lehetett az az érzés, ami ezt előhozta benne, azóta sem tudom, de tudtam és láttam, hogy őszintén így gondolja 💕 Kinyílt, mint egy kis virág és imádta minden pillanatát. Mindenki barát volt, a kultúra lenyűgözte, a vallás magával ragadta, a színekbe beleszeretett, a szagok és a hangok pedig valahonnan nagyon ismerősek voltak számára. 14 nap a paradicsomban, csak így emlegettük és el sem hittük, hogy mindez velünk történik, de abban biztosak voltunk, hogy ide mi ketten - ha a fene fenét eszik is, de - visszajövünk. Ezzel az érzéssel búcsúztunk akkor Thaiföldtől, de a forgatókönyvírónk valami egészen mást gondolt erről....
A baleset után három dolgot tudtam biztosan. Az egyik ezek közül az volt, hogy visszamegyek Thaiföldre és végig járom a nászutunk helyszíneit.
2015. decemberében visszamentem. Két hetet adtam magamnak. Két hét és még egyszer végig járom minden fájdalmával és örömével együtt. Tudtam, hogy ez kell. Ez az egyetlen dolog, amit a lelkem kíván, mert találkoznunk kell ott valahol, bárhol is, de ott, azon a szent helyen, ahol Ő akkor megérkezett. Tudtam, hogy megtalálom, csak keresnem kell.... és Ő ott volt. Nyilván ott volt, nem is tudom miért kételkedtem benne előtte. Minden épületben, minden szoborban, minden színben és minden illatban, minden thai mosolyában, minden naplementében, a tenger hűs vízében, a finom lágy homokban, a thai viszki mámorában, a bambusztetkó tintájában, de mindenek előtt a gondolataimban. Minden percben és napszakban. Mikor a két hét letelt, P utánam utazott és éreztem, valami ott lezárult, de azt is, hogy ez valami nagyon szép újnak a kezdete is lesz egyben. Ehhez azonban újra végig kellett járnom az utunkat. Hogy miért? Egyszerűen néha csak jön az a megmagyarázhatatlan érzés, hogy menned kell. És te mész, mert mintha a háztetőn sétáló hold zsinóron húzná maga után a szíved, pontosan úgy, ahogyan quimbyék ezt egyszer megénekelték. Szóval Te mész és csak mész, követed a láthatatlan képeket és a hang nélüli hangokat, azzal a bizonyossággal a szívedben, hogy jó az irány és hamarosan megérkezel....hát ilyen ez a zarándok szív 🙇
És ősszel újra rántottak egyet ezen a zsinóron és mi meg boldogan előre utaztunk gyorsan 6 órát az időben. Ezúttal Phuket-Koh Samui túra volt a terv, Ivi tesómékkal édes négyesben. Phuketen annak idején csak átutazóban jártunk, mert onnan indult a hajónk Phi phire, így túl sokat akkor nem láttunk belőle. Samuit pedig már régi vágyam volt megnézni, mert úgy tartják, lenyűgöző sziget. Ki gondolta volna? 😏
Így hát fél nap szédelgés után megpróbáltunk magunkhoz térni kicsit és a strandolás mellett annyi programot besűríteni, amennyit csak nem szégyelltünk, de a thai box még így is kimaradt idén, pedig nagy élmény és ha Thaiföldön jársz, illik elmenni egy jó meccsre.
Phuket egyébként nem az én szigetem. Túl turistás és helyenként már teljesen eltűntek az echte thai vonások. Egy alkalommal még a bankkártyámat is le akarták nyúlni, de P vehemenciája nagyon jó megoldásnak bizonyult az apró thai emberkékkel szemben 😇 persze ettől még nagyon élveztünk ott lenni és mezítláb keresztbe-kasul sétálni a nyüzsgő utcákon.
Na, de Samui....hát az mese 🙇 mondjuk már az profi, ahogyan eljutsz egyik szigetről a másikra. Itt minden le van szervezve kérem szépen, taxi, boat, bus, bus, boat, taxi. Ha nem vagy a helyzet magaslatán, akkor sem adnak el valószínűleg, ámbár találkoztunk egy magyar sráccal, akit felültettek egy tuktukra és bár egy helyre kellett volna megérkeznünk, őt az ellenkező irányba indították útjára....hát, remélem sok kerülőút létezik Surat Thaniból Phuketre 😂😂😂
Ami most egészen más volt, hogy igen sok magyar arccal találkoztunk rövidke ottlétünk alatt. Egy bandával szilveszter éjszaka jól össze is komáltunk, legalább akkora party arcok voltak, mint mi, ha nem nagyobbak, úgyhogy miután a tengerparton teljesen random összebandázsoltunk, meghívtak minket a kecójukba és végül reggelig együtt ráztuk a hátsónkat 🎆🎇🎉🎊
Körbe motoroztuk a szigetet, mert Thaiföldön papucsban motorozni kötelező, megnéztük az összes álló, fekvő, ülő, táncoló, mosolygó és mindenféléket csináló Buddhát, ami utunkba került, annyi zöldséget ettünk, amennyi belénk fért és persze annyit bazaraztunk, amennyi thai bahtot csak el lehetett bazározni. Kicsit kaptunk a tropical stormból is, de főleg csak az itthoniak aggoldalmai révén, mert szerencsére nem néztünk/olvastunk/hallgattunk itthoni híradásokat. Ha pedig nem jön egy üzenet a telefonomra, hogy törölték a január 3-i hajó járatunkat a monszun miatt és ezért nem indulunk vissza egy nappal korábban a phuketi reptérre - ami egyébként igencsak kalandosra sikerült, de ez legyen inkább P tollából - 😆 akkor nem tudjuk meg, hogy vihar van a biliben. Azt hallkan megjegyzem egyébként, hogy ez az egyik oka annak, hogy nincs nálunk bekötve semmilyen szolgáltató itthon. Nagyon szép és teljes életet lehet élni agymosós tévézés nélkül is, eskü 🙏, próbáljátok ki egyszer, hogy amikor hazamentek nem az az első, hogy a távirányító után nyúltok csak azért, hogy zizegjen valami a háttérben. És akkor garantáltan ilyenek lesztek => 😊, nem pedig ilyenek => 👽
Szóval Thaiföld remek hely, még akkor is, ha kicsit eszeveszett és zűrzavaros. Kicsit koszos, kicsit büdi, kicsit patkányos, de...….a caminon azt mondják az igazi veterán zarándokok, hogy ha egyszer rálépsz az útra és végig mész rajta, akkor nagy valószínűséggel egyszer még vissza fogsz menni. Ha visszamész és újra végig járod, akkor talán neki vágsz harmadjára is, de talán már soha többet. Viszont, ha ismét visszamész, ezúttal harmadjára, akkor az garantáltan nem az utolsó utad lesz, zarándokká válsz ízig-vérig és érzed majd, ahogyan húzzák a szívedet a zsinóron, neked pedig nincs mese, menned kell.........
Dear "Szmájlend", see you soon…… 💓🐭✈🚤🌈🌊🍜🍻
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése