Add annak akinek szüksége van rá.....

Budapest, vasárnap a tűzijáték előtti nap, hosszú hétvége. Szóval mindenkinek nagyon sürgős, hogy odaérjen valahová, vagy megmutassa mennyire jó sofőr és különben is, mit keresek én az útjában. Igaz, mit is keresek Bp-n? Pontosabban Budakalászon, ha nem tévedek. B egyik főiskolás barátnője babát vár és náluk szokás szinte minden adandó alkalommal összejönni és meglepni egymást. Most B sem mondott nemet és kért, hogy menjek vele, mert nem szeretne egyedül vezetni. Jó, úgyis csak megyünk és jövünk. Persze ahogy megérkeztünk az éhség nagy erőkkel ostromolt. Kerestem is egy barátságos kebabost. Jó választás volt, csak az úton (már megint) valakit sikerült feltartanom halaszthatatlan dolgában. Ahogy a suzuki mellém ért szemrehányó pillantással akarta velem tudatni a sofőrje, hogy, mit képzelek én, mert igaz, hogy, 50 a megengedett de mégiscsak nyomhatnám a gázpedált. Vicces volt ahogy púposkodott. Na mindegy is vissza a kebabhoz. Nagyon finom, legközelebb is fogok itt enni ha erre járok. A meleg ellenére azt gondolom jó ha ott eszem meg ahol megcsinálták. Az ablak melletti étkezőmből pont kiláttam az utcára. Ott egy rosszul öltözött bácsi vánszorgott el és megállt pihenni az ablak előtt. Feltehetőleg hajléktalan, de nem az alkoholisták táborát szaporítja. Pakolászik ott, egyszer csak mellé lép egy srác és letesz a párkányra valamit, majd továbbmegy. A bácsi először nem is tudja mi történt, benéz a kirakaton. Lenyúl azért amit kapott és megnézi pontosan mi az. 200 Ft-osok voltak. Nem kérte és nem volt ideje megköszönni sem, de biztosan szüksége volt rá, ahogy annak a srácnak pedig nem aki adta. Gyors körbenéz a bácsi, megtalálta a fiút, aki épp szállt be az autójába és felénk indult tovább. Integetett neki és a szájáról olvashatóan megköszönte a nem várt adományt. Ebéd mellé ez a kis jelenet nagyon meghatott és úgy gondolom sokkal inkább ezeket kell észrevegyem mint a bosszantó suzukisokat. Az ebédlőből visszajövet persze találkoztam még 2 fontoskodó sofőrrel, de még annyira sem húztam magam rajta mint korábban. Hisz ahogy senkinek úgy nekem sincs szükségem bosszankodásra, sokkal inkább azokra a pillanatokra amiket ebéd közben tapasztaltam.....

Hello Pablo 🐕

És eljött a várva várt nap... augusztus 12. vasárnap ( boldog névnapot Anyu :) ) 

Miután szétszórtam azt a rengeteg boldogságot Magdalena buliján, gondoltam eljött az én időm. 

Egészen fura várakozással teltek már a vasárnapot megelőző napok. Nem éreztem még csak hasonlót sem soha, mert az elmúlt 30 évemből kimaradt a kutyaböcibarátság. Már kezdtem elhinni magamról, hogy képtelen lennék gondoskodni egy kis(?) cukiságról - hiszen még Mimi, a pókunk sem élt túl hosszú életet, pedig becsszóra gondoskodtunk róla - amikor is egy napon P-vel komolyabban előkerült köztünk a téma. Ő tapasztalt gazdi és egyébként is a szociális érzéke emberekkel/állatokkal szemben nem szimplán átlagon felüli, hanem egyedülállóan megközelíthetetlen és senki másnak nincsen ilyen 😊 Nem. Nem vagyok elfogult.... csak szerelmes, mint az állat 💗 Szóval arra jutottunk, hogy várjunk még. Majd eljön az ideje és lakásba amúgy sem való kis(?)állat. Nyugtáztuk és valahogy feledésbe is merült a téma egy időre. De azért valahol bent mégis csak zakatolt valami, mert titkon mindketten "kerestük" Őt. 

Aztán egy napon elkaptam egy titkosnak induló, de végül nagyon nyilvánvalóvá váló telefonbeszélgetést. 

- Oké, akkor szombat reggel.....szia

Mondom hova hova barátom? Eddig úgy tudtam motorozni megyünk szombaton. Találkozónk is van? Csak nem? 

Jóhogy lebukott 😏 és pontosan tudtam, hogy hova lesz a menet. Ami végül nem történt meg, mert kedves holland barátaink ezen a hétvégén hazalátogattak és az esti találkozónk hajnalban ért véget 🙈🙉🙊

Viszont két nappal később motorra pattantunk és elindultunk Pablo nézőbe. Igen, Pablo. Még fentről is kaptunk jelet névügyben és ezt teljesen komolyan is vettük, pont mint a gondos és a legapróbb részletekre is maximálisan adó szülők 😄 Mondjuk P már régóta szülő, de én csak félig meddig, ennyi keresztgyerekkel meg unokaöccsel-és húggal és lízingelt gyerekkel, de hát az ugye nem ugyanaz. 

Szóval izgultam, de olyan jól...pillangós gyomrosan és folyton mosolyogva. Meg mert azt hittem majd nem fog elfogadni minket....mert hát az fontos kedves leendő kutyások. 

De Pablito azt hiszem az első pillanattól elfogadott....

Szóval egy héttel később kezdetét vette a közös életünk és azóta éjszaka kelünk, ha sír és takarítjuk a kakit meg a pisit és etetjük és nyugtatjuk, ha kell és játszunk vele meg szórakoztatjuk és megmutatjuk neki a világot és Ő rácsodálkozik még mindenre és persze a legjobbat akarod neki adni meg azt szeretnéd, ha Ő lenne a legboldogabb kutyababa a világon és naná, hogy elkényezteted azt a dögöt, mert most Ő a világ közepe és nem para, hogy ellopja a kedvenc papucsod meg megrág gyakorlatilag mindent, amihez hozzáférkőzik. És tulajdonképpen mindenhez hozzá tud..... táskához, farmerhoz, függönyhöz, locsolóhoz, kanapéhoz, sőt legújabban még a szeretett vezeték nélküli porszívómhoz is, aki amúgy nagyon jó barátom volt a mindennapokban 😆

De ki a nyavalyát érdekel, mert hát úgy szereted, hogy úgy még előtte semmit és senkit és legszívesebben megennéd, mert ennél cukibb szarjankó nincs a világon. 

És óriási boldogság, hogy egy hét elteltével végig alussza az éjszakát meg először ugat a kis(?) mütyür cérnavékony hangon, meg végre rájött hogyan kell lépcsőzni és sokadik próbálkozás után végre jó helyre pisil, mondjuk azóta sem....hát nem ugyanezt érzik a gyakorló anyukák egy év után hmmmm??? 😆

Szóval Pabloval az élet csodálatos. Kicsit álmatlan, kicsit szervezősebb, kicsit pisikakis meg vonyítós, éjszakánként nem alvós, de csodálatos. De hát kiskutya kis kaki, nagykutya nagy kaki. Vagy nem így van a mondás? 😄😄😄

Szóval hello Pablo, hello boldogság, hello nagy változások....

 💙💚👦+👧+🐕=👪💛💜

Vakáció

Még csak pár napja volt mikor arra készültünk, hogy hamarosan kezdődik a nyári szünet. Kezdődnek a táborok és tele leszünk élményekkel. Na most az van, hogy két hét a nyári szünetből. Megérkeznek az iskolai csomagok, lehet focis, autós vagy barbis csomagolókkal beborítani. Feltölteni a tolltartót. Azt azért ne feledjük, hogy még azért van 2 hét a szünidőből, amikor ugyanúgy lehet élményekkel gazdagodni, mint ahogy az első két hétben. Úgyhogy kalandra fel, még nyár van....

Újratöltve

Eltelt pár hónap csöndben, persze ez idő alatt nagyon sok minden történt velünk amiket ki fogunk írni itt a blogban magunkból. Rendszeresen jelentkezünk különböző témákban, ami persze mind az életünk része. Úgyhogy B és P blogját újraélesztettük....

Szórd szét...de ne stoppold :)

- Tartsd ide a kezed!
- De miért?
- Csak tartsd ide, adok valamit!
- Hmmmmmm
- Oké, most szórd szét a többiekre.
- De hát mit?
- Most adtam egy marék boldogságot! Adj belőle másoknak is és ne stoppold!
Ezerféle reakció......nevet, mosolyog, fancsali, örül, meglepett, kedves vagy csak legyint egyet és elhúzza a száját. De legalább reagál. Bárhogyan is, de részt vesznek a kis játékaimban. De ami ennél is sokkal fontosabb, tényleg szétszórják egymás között.....
Az egyik lány azt mondta pont erre volt szüksége, az élete éppen olyan szakaszba érkezett, amikor semmi más megerősítés nem kellett neki, csak ez a "marék boldogság". Mondtam neki, akkor tartson is meg belőle jó sokat, így is bőven jutni fog másoknak. És megölelt :)
Volt, akitől én is kaptam vissza. De olyat is láttam, hogy a fiúk ezzel a szöveggel mentek oda a csajokhoz....mondjuk eredetibb, mint a "hö, iszol valamit?".
És voltak olyanok, akik kértek még :) és én adtam nekik, mert volt még bőven 😊
Néha buborékfújó, máskor foszforeszkáló testfesték. Van, hogy csak egy kis legyezés a legyezővel, de ha éppen nincs kéznél semmi, csak a markod, akkor is van mit átadnod :)
De fontos, hogy szórd szét...és ne stoppold, mert úgyis visszakapod 💓

Köszönet a szombatért 👫👭👫