2022. augusztus 6., szombat

A te èleted, tedd legendássá

 


Felfordult a világ. Emberek rettegnek. Ugye a jövőtől való fèlelem szorongóvá tesz. 

Ahol becsukódik egy ajtó ott kinyílik egy másik. Igen jó kis közhely, viszont a napjainkban tapasztalt változásokat a legjobban jellemzi. Úgy a magánèletben, a hètköznapjainkban, vagy akár a nagyvilágban. 

Fèlelmetes? Nagyon, hiszen a jól megszokott biztonságosnak hitt illúzió, most egy csapásra köddè válik. Ha valami beindul akkor viszont nincs megállás. Csőstől ömlik a szar.

Az az igazság, nagyon nem tudok meglepődni. Felkèszített az èlet. Ebben èlek már......

Viszont látom körülöttem a sok sok riadt barátom, akik nem tudják hova kapkodják a fejüket. Hirtelen levegőhöz jutva, azt hiszik, hogy visszaáll minden a règi megszokott kerèkvágásba.

Nem fog ès ne is álljon. Ideje volt már egy igazi nagy rendszerszintű változásnak. Lehet hogy mèg csak az előszelèt èrezzük, vagy már nyakig benne vagyunk. Ezt majd a törtènelemkönyvekből megtanulják a leszármazottaink.

Nekünk egy dolgunk van most. Kihozni a legjobbat belőle. Nem könnyű feladat, hiszen ismeretlen vizeken evezünk ès azt sem tudjuk hova. Kèrdezem, eddig tudtuk? Dehogy, az is az illúzió rèsze. Sohasem tudhatod, hogy holnap mi lesz, ha ezt nem fogadod el, nyugodtan hazudj magadnak tovább, míg nem törtènik valami olyan amikor rádöbbensz, hogy ezt eddig mièrt csináltam? Nyugi akkor sem lesz kèső, nem maradtál le semmiről. Akkor èrkeztèl el arra a pontra amikor kinyílik a szemed ès arra használod amire való.

Addig meg álmodj nyugodtan tovább, hiszen az is az út rèsze, ès pont azon kell vègigmenj.

Ne kapkodj, lèpj a következő kockára, aztán a következőre ès válj legendává.....


2022. június 22., szerda

Nyári Tábortűz

 Nyári tábortűz


Az égen rengeteg csillag pompás fényét nézem Napszemüvegem lencséjén át  
Köröttem sok szép emlék,  
Sok kedves ember, sok jó barát  

Mindenki vidám, s mindenki örül  
Boldogan társalgunk a tábortűz körül  
Én fekszem a földön, agyam elmereng  
S te akkor, ott fekszel mellettem  

Olyan festői és olyan jó itt  
Egyedül a gonosz múlt helyezi rám béklyóit  
Elfutnék, mert zavart vagyok és rettegek  
De mégis maradok, valamiért ez kellemes  

Az életem egy éve nem teljes  
Eltűnt belőle egy érzés  
Azt hittem elfelejtettelek  
De most mégis megigéz egy szó, s egy nézés  

Nem akarom hogy velem legyél  
Mégis szeretném, ha itt lennél  
De azt is, hogy nem  
Ez olyan ambivalens  

Összezavarodok és nem tudom mit mondjak  
Visszakaptam mindent amire vágytam  
De ez mégsem ugyanolyan 
Én ezt nem ilyennek vártam  

Úgy is tudom, vége lesz  
Mert ez nem létezhet  
Ez nem lehet valós  
Biztos csak képzelgek  

Ám mindent megtör az, amikor megcsókolsz  
Olyankor minden olyan, mint régen  
Mikor még ragyogott a Nap a Csillag és a Hold az égen 
Egyáltalán nem tudom mit érzek

 

Harag van bennem mert elhagytál  
Gyűlöllek mert mást választottál  
Fáj, hogy eddig ez nem kellett neked  
S utálom benned, hogy még mindig szeretlek

 

Nem akarom, hogy véget érjen az este  
Nem akarom, hogy megint mást keressen  
Nem akarom, hogy magányos legyek  
Nem akarom, hogy elmenjen

 

Ám a tábortűz leégett lassan itt az idő  
Reggeledik, feljön a Nap  
S csókunkat megtörik  
A fényesen ragyogó napsugarak 


Újból nyílnak a virágok, leomlanak a falak  
Megszólalnak a hajnali énekesmadarak  
Mindannyian a mi szívünkbe látnak  
Ahogy a tüzünk utolsó parazsai az égen csillagokká válnak 

2022. június 19., vasárnap

Haláltánc

 Haláltánc

Az ablakom, mint kulcslyuk A világ ajtaján  
Minden este vígan nézem  
Ahogy fáradtan a halál táncot jár  

Hisz a halál magányos és öreg  
Belefáradt már  
Hogy túl sok  
A túlvilágra jutó embertömeg  

Hideg téli este  
Már mindent benőtt az ég sötét leple  
Kinézek a világra 
 S a halál állt az ablakom előtt

 

Mily csodás ez a pillanat  
Egyáltalán nem olyan  
Mint amire az emberfia számítana  
Hangos a szívdobbanás, megdermed a levegő  

Egy perc volt csupán  
De mintha örökkön lett volna  
A halál a vendégem  
Reméltem hogy lesz alkalmam ezt elmesélnem  

Lelkemet elragadta volna 
Ám megkértem, hogy járjunk egy táncot  
S a tánc végére megismerte lelkemet  
Majd szerelmet vallott  

Gyötrelmes a halállal szerelemben állni  
Egyszer látod, majd mint édeskeserű délibáb  
Megszűnik életed kopár, sivár pusztáin  
Nem tudsz mást tenni csak várni, amíg eljön  

De a halál nem jött el  
Túlságosan szeretett, hogy elvigyen magával  
Érzelmeimmel játszadozott  
Mint a kerek Hold az apállyal s dagállyal  

Ő volt a megváltás és ő volt az átok 
Életembe ő hozott értelmet  
De minden értelem vele együtt távozott  
Úgy érzem semmi sem változott  

Nem várok hát tovább  
Hisz nem lehet néhéz meghalni  
És vágyam töretlen hogy lássam  
Elmegyek én hozzá  

Képes vagyok-e élni  
Képes vagyok-e meghalni  
Nem ismerek semmit mi értelmet adna  
Nem ismerek senkit ki ebben megállíthatna  

Mint kulcslyukon nézek be ablakomon  
S nem látom a nagy világot  
Kizárólag én vagyok s a halál  
Együtt járjuk az éj leplén az örökké tartó táncot