Örök dilemma. Egy barátommal rendszerint a közösen töltött esték vége felé szokott előjönni a téma. A többiek már várják a filozófikus csatánkat. Észrevétlenül körbeülnek, bekészítik a rágcsálnivalót és az italt. Látszik azt öröm az arcukon: ez megint nagy show lesz. Pedig a kérdés jogos. Hány igazság van?
Soha nem tudjuk eldönteni, mert mindig valamelyikőnknek van kontra példája az ellenkező állítására. Persze M, most azt mondaná, hogy nem, neki van igaza és csak egy igazság van. Részben, mert tényleg egy igazság van, az pedig az, hogy nincs igazság. Éééés kezdődik előről. Ezt órákig képesek vagyunk nyomni.
Régebben, nagyon régen, mikor mindkét nagymamám a bibliából idézett, soha nem értettem ezt a mondatot: Szeresd felebarátaid. Kik a felebarátaim? Miért mondja, hogy szeressem. Eleinte őszintén mondom fél embereket képzeltem el ( jó, nagyon régen volt, még én is gyerek voltam és belefért sok balgaság a képzeletvilágomba, még a félbevágott emberek szeretete is) akiket szeretnem kell. Később persze megpróbáltam megérteni, de a felebarát szó megfejtése után sem jött össze, mert ha nem a barátom, akkor minek szeressem, sőt.... Lehet nem is ismerem, vagy ő kifejezetten utál, akkor mi értelme ennek a tanításnak? A bibliával egyébként sem találkoztam napi szinten, így ezt a megfejthetetlen mondatot el is engedtem, legalábbis azt gondoltam.
Engedjétek meg, hogy egy rövid pillanatra megállva a fent említett egyik mamámról megemlékezzek, aki ma tíz éve költözött el a földről........ 🙏😇
Látok embereket az utcán, munkahelyen, szórakozni, utazni, vagy csak egyszerűen létezni. Ő boldog, ő mérges, ő éppen szenved, vagy a csemetéjét próbálja nevelni. Neki éppen rossz napja van, ő sír valamiért, ő kiabál a telefonjába, a másik csak bámulja, a harmadik pötyög valamit, vagy épp a facebookot pörgeti. Miért dudál az autós? Amaz hova rohan, neee mindjárt fellöknek, nem férnek el? Uh ők nagyon szeretik egymást, na ők biztosan nem. Pedig csak egy pillanatra néztem szét és mennyi kis buborékot láttam, saját sorssal és érzelmekkel. Vajon ezek az én érzelmeim, vagy azoké akiket láttam. Hm, ha egyből válaszolnom kellene akkor azt mondtam volna, persze, hogy az ő érzelmeik, hiszen most láttam. De ha jobban belegondolok ezeket én láttam, hallottam, érzékeltem. Bennem képződnek ezek, az adott impulzusokból.
Látom már a következő after végén M kemény csörténk lesz 😎
Minden ami körülvesz az az én világom. Csakis az enyém, rajtam áll hogyan alakítom mivé formálom.
Hiába gondolom azt, hogy neki nincs értékrendje. De van, csak más mint az enyém. Ebből fakadóan, lehet egészen mást lát és akar látni a világból mint én, vagy te. Éppen ezért a körülöttünk lévő világból egészen torz információkat is kinyerhetünk, vagy lehet hogy csak a saját értékrendem szerint osztályozom torznak. Hát lehet.
Sokszor halljuk, hogy az univerzum egyensúlyra törekszik, a jónak mindig van egy rossz párja. A kellemesnek egy kellemetlen. N-al beszélgettem egy pár hete, vagy én beszéltem és ő értőn hallgatott 🙏
Akkor világosodtam meg, hogy ez is csak egy magyarázat a sajat értékrendemre. Miért kell ellentétpárt keresni? Mert azt tanultuk meg, hogy így van. Ki állítja ezt? Miért nem lehet csak és csak jó és pozitív dolgokkal foglalkozni? Mert azt nehezebb fenntartani. Sokkal könnyebb félni, aggódni, reszketni, büntetni. Ez a kulturánk része (büntető isten). Holott nem, hiszen fent is pont ezt taglaltam, hogy szeresd felebarátod, mert ki tudja éppen mi az amit cipel a vállán? Ne ítélkezz, ne véleményezz. Inkább szeretkezz mint háborúzz. A hippik nagyon tudtak valamit.
Engedjük el az egónk vezérelte életünket, azt, hogy a sajat döntéseinket félünk felvállalni, mert annak következménye van. Persze, hogy van. Engedjük be a boldogságot, a szeretetet. Nevessünk sokat, keressük meg a szépet a világban, élvezzük a körülöttünk lévő érzelmeket, mert az a miénk. És szeressük felebarátainkat, és vele együtt saját magunkat.
A vége csak az lesz, hogy egyetlen egy igazság van, az pedig az, hogy nincs igazság, mert több mint 7 miliárd nézőpontból mindig annak van igaza aki nézi. Paz y amor
