4338,7 km part 2

Szóval az úgy volt, hogy szeptember 27-én este útra keltünk, de azt hittem megszakad a szívem. Az én picibabám, Pablitó több, mint egy hétig itthon maradt P szüleinél. A sírás környékezett egész úton és megint csak mázsás súlynak éreztem a lelkem, mert eddig még nem hagytuk itthon ennyi időre a kis pumpikát. Ami azt illeti 24 órában sülve-főve együtt vagyunk. Együtt kelünk, sétálunk, vásárolunk, újítunk, tanulunk, utazunk és együtt fekszünk és ezen kívül még gyakorlatilag mindent közösen csinálunk, ami egy napba belefér.
Mindig azt hittem, tudom mit jelent a barátság kutya és ember között és el tudom képzelni mennyire lehet szeretni egy ebet, de töredelmesen bevallom, halvány gőzöm nem volt róla. Ez valahol a szeretet, az imádat, a csodálat, az odaadás és a szerelem között ingázik. Nem tudok vele betelni, mert egyszerűen tökéletes és gyönyörű és übercuki és állandóan bújik és igen, igen, elkapattam, állandóan ölbe vettem, mikor még poronty volt és nem számoltam azzal a ténnyel, hogy egyszer 60kg-os zorall dög lesz. No, de addig még van pár hónapom és ha Ő ölben szeret elaludni, ám legyen.....gondoltam ki ügyesen 😏
Szóval Pablot itthon hagyni maga volt a pokol, de tudtam, hogy most valami igazán nagyon különleges dolog vár ránk, amihez az időzítés tökéletes.
Péntek reggel 7:30-ra kellett Etyeken lennünk. Egyszer már jártam a Korda stúdióban, még rendezvényszervező tanonc koromban, de ezúttal egészen más érzés töltött el, amikor beléptünk a kapun.

Rajtunk kívül a 48 szerencsés és legalább még ugyanennyi igazi statiszta, rendező, teddideteddoda pacák lődörgött a díszletek között. Izgultam, jóhogy, mégis csak benne leszünk a tévében 😎 úgyhogy még Melcsit is elhívtam előző nap, hogy hozza rendbe a tollam, amennyire lehetséges.
Kb 10 óráig gyakorlatilag semmi nem történt, csak sétáltunk fel és alá és arról tanakodtunk, milyen jó üldözős jelenetet tudnánk forgatni P-vel, én lennék az üldözött, Ő meg a zsaru 😅 és közben kb ezerszer elképzeltük, hogy kispé is ott van velünk a forgatáson, rohangál a térdig érő fűben, miközben libeg a nagy fülecskéje és kárt tesz mindenben, ami a fogai közé kerül. Mekkora móka lenne 🐶🎥 
Aztán megérkeztek a srácok, akik nagyon jó arcok voltak, közös fotó, kis ajándék, néhány kedves szó és akkor indulhat a mandula. Nagyjából délután fél3-kor került ránk a sor, úgyhogy ez tökéletesen elég idő volt ahhoz, hogy minden izgalmam a múlté legyen. Nah, de óriási szerepet kaptunk és legalább 2 másodpercre mi is részesei lettünk a kisfilmnek, hacsak ki nem vágják a jelenetünket 😂 A többi részletet nem árulhatom el, mert akkor végeznem kellene veletek, így kulisszatitok marad még egy időre ✌ 

Hosszú nap volt és a várakozás még hosszabbá tette, de az biztos, hogy egész életünkben emlékezni fogunk rá. Aztán meg ha már ráncos és szenilis vénemberek leszünk és elfelejtenénk akkor is elég lesz felmennünk a YouTube-ra és eszünkbe jut az "üldözős napunk" minden perce 💑
Ki gondolta volna akkor, amikor P azon az utam előtti koncerten lejátszotta nekem az utolsó dalt. Ki gondolt volna ott bármit is a hogyantovábbról vagy egyáltalán a mostról, nemhogy a három évvel későbbről. Csodás ajándék egyik része volt ez P. Köszönöm 💓 és még Pablo is ott volt velünk egy kicsikét.... 😊

Mikor végeztünk, bedobtuk Pesten Dr J-t is a kocsiba és irány Szilvásvárad.
3órát araszoltunk a hármason, mire elértük Füzesabonyt, addigra már kopogó szemmel és hullafáradtan, de az Egerben vett jó rántott hús tejfölös ubisalátával és az übercuki szilvásváradi szállásunk kárpótolt a dugó összes bosszankodós pillanatáért. Gyorsan beszereztünk még két üveg irsait, hátha jut idő a koccintásra is, de vacsi után úgy zuhantunk be az ágyba, mint akiket agyonütöttek és másnap reggel 8-ig ki sem nyitottuk a szemünk 𝒛𝒛𝙕𝙯