4338,7 km part 3

Nyilvánvalóan én voltam az első, aki felkelt. Nyertem. Mindig nyerek (majdnem), mert valamilyen oknál fogva Apukám lányaként legkésőbb, ismétlem legkésőbb 5:30-kor kidob az ágy és nem vagyok az a fetrengős, szundit benyomós, lustálkodjunk még kicsit típus. Ha egyszer felkeltünk, induljon a nap☀🌞 Apától még örököltem egy olyat is, hogy kávét kell innom ahhoz, hogy lefőzzem az első kávét. Nyilvánvalóan ez a függőség is az oka annak, hogy megnyerem ezeket a reggeli "versenyeket". Ezúttal is így történt és boldogan szürcsöltem félkómásan a kétnapos, termoszos, sokszorosan felmelegített löttyömet, miközben a kiskonyha előtti teraszocska tetőjén kopogott az eső. Nem számít, tíz napnyi váltóruha a kocsiban, minden eshetőségre felkészültem, gondoltam, mire a fiúk is elkezdtek éledezni és az eső meg alábbhagyni. P cuki volt, hozott nekünk reggelit a közeli kisboltból. Szeret felfedezni és reggelente bejárni a szállásaink környékét, nyilván gyalog, mert már Ő is vérbeli zarándok egy ideje, pedig azt mondta azelőtt sosem gondolta volna magáról, hogy nemhogy 800, de 10 km-t is hajlandó volna megtenni. Reggeli után gyorsan kicsekkoltunk és irány a hírhedt szilvásváradi lipicai lovasközpont 😆 és most majd jól megnézzük végre Z-t élőben díjugratni.





Z...

Z-vel a barátságunk bölcsödéig nyúlik vissza 👦💗👧 és persze ezzel szokásunk is híreskedni mindenki előtt, aki ezt nem tudja. Z a tesóm. Fura módon, még oviban sem lettünk plátói szerelmesek egymásba, sem a kisház mögött, sem a mászóka tetején, de még az ovimozik alkalmával sem, pedig emlékszem kislányként sokat fantáziáltam róla, hogy majd a lovagom biztosan elvisz moziba és megfogja a kezem, mikor sötétség borul a nézőtérre. Viszont ezt jó sokáig Axl Rose-zal, majd Dennis Rodmannel képzeltem el romantikusan....😂 Egyszer a tesóm, a vér szerinti, a Viki, nagyon aljas módon azt merészelte kitalálni, hogy Axl ott áll az ajtónkban és jött hozzám, én pedig akkora hévvel indultam el a bejárat felé, hogy felnyaltam a padlót mielőtt odaértem volna. Az első sokkot rögtön követte is a második....tudjátok mi volt az? Nem fogjátok kitalálni. Axl nem volt ott.... gonosz, gonosz Tesó!!!

De térjünk vissza Z-re. Szóval Z-vel úgy voltunk mindig, mint a zsák meg a foltja, együtt játszottunk, együtt tanultunk, együtt jártunk haza a suliból, együtt ettünk, aztán már együtt ittunk jó nagyokat, együtt pasiztunk meg csajoztunk, együtt ordítottunk Tankcsapdát, de úgy hogy majdnem szétrepedt a popsink, együtt kocsikáztunk, együtt kutyáztunk, együtt bújtunk el a galambos játszótéren cigizni, egyszer még szülinapi szökőkutat is csinált nekem, mikor nagyon szomorú voltam. Z mindig ott volt nekem, ha nevetni kellett együtt és akkor is, ha sírnom kellett valakinek a vállán és amikor Z már nagyon részeg, mert összekeverte magában a sört a jégerrel, olyankor csak azt mondja, hogy "olyan gyönyörű vagy a k...va anyádat" és ebből tudom, hogy a következő 1 órában el fog aludni valahol, egy széken, a kanapén, a kocsi hátsóülésén vagy ahol éppen éri az álom. Z igazi legjobbjóbarát és én nagyon büszke vagyok rá, hogy nekem ilyen legjobbjóbarátaim vannak.




💙💚💜💛

Nyilván nagyon ügyes volt a versenyen és mi meg nagyon büszkék rá.....







….kicsit sajnáltam is, hogy pont aznap estére esik az a fránya koncert, szerettem volna megnézni másnap is hogy szerepel. De az ígéret szép szó, ha megtartják, ezt Forrest Gump is tudja és mivel egy koncertet már elhalasztottunk, így esélytelen volt, hogy ezt még egyszer megtesszük. Punnanyék egyébként nagyon közel állnak a szívemhez az első zarándoklatom óta. Kowáékkal együtt őket pakoltam még a zsákomba meg főleg a telefonom lejátszási listájába, mert annak idején ők is nekem szóltak a rádióból és rengeteg erőt merítettem a dalaikból. A legnehezebb pillanatokban a szabadon volt a himnuszom, hisz mindenütt jó, de legjobb a szabadban, szalmaszállal a szájban, szalmakalapban 🙆✌🐞

Így hát délután ismét útra keltünk, Pesten még beszaladtunk az Arénába kajálni egyet, de nagy kár volt. Egyszerűen nem bírom a plázázást, ami fura, mert ilyet még egy másik nőtársamtól sem hallottam. De engem kiborít minden, ami ehhez tartozik. A tömeg, a szagok, az emberek, a környezet, hogy túl hideg van vagy éppen túl meleg, egy idő után elkezd felforrni a talpam és olyankor pontosan tudom, hogy iszkiri, gyorsan el kell hagynom a helyszínt vagy megmegy az agyam 😱 Úgyhogy gyorsan menekülőre fogtuk és Dr J-ig meg sem álltunk, ahol az előző este vett két irsait gyorsan megbontottuk, a boltpara rossz emlékeit feloldván meg, hogy kicsit megalapozzuk a hangulatot az estére és aztán hadd szóljon.
És szólt. Úgy, ahogy kellett. Imádtam. Igazi névnapi ünneplős, tesós, nyárzárós, partizánkodós, punnanys koncert volt. Biztosan nagyon tetszett M-nek is, még tűzijátékot is intézett nekünk a végére, mert hogy Ő általában elkísér minket az ilyen eseményekre (is) 😇😈 Mindenki ült mindenki nyakában, mindenki táncolt mindenkivel. Idejét nem tudom mikor buliztam utoljára a tesóimmal együtt, de az biztos, hogy ebből rendszert csinálunk 👧❤👩❤👸



Kicsit még idétlenkedtünk a koncert után, de azért éjfél előtt muszáj volt elhagynunk az objektumot és aludni pár órát, mert másnap hosszú út várt ránk....

https://www.youtube.com/watch?v=nuq0Y-08M6w

4338,7 km part 2

Szóval az úgy volt, hogy szeptember 27-én este útra keltünk, de azt hittem megszakad a szívem. Az én picibabám, Pablitó több, mint egy hétig itthon maradt P szüleinél. A sírás környékezett egész úton és megint csak mázsás súlynak éreztem a lelkem, mert eddig még nem hagytuk itthon ennyi időre a kis pumpikát. Ami azt illeti 24 órában sülve-főve együtt vagyunk. Együtt kelünk, sétálunk, vásárolunk, újítunk, tanulunk, utazunk és együtt fekszünk és ezen kívül még gyakorlatilag mindent közösen csinálunk, ami egy napba belefér.
Mindig azt hittem, tudom mit jelent a barátság kutya és ember között és el tudom képzelni mennyire lehet szeretni egy ebet, de töredelmesen bevallom, halvány gőzöm nem volt róla. Ez valahol a szeretet, az imádat, a csodálat, az odaadás és a szerelem között ingázik. Nem tudok vele betelni, mert egyszerűen tökéletes és gyönyörű és übercuki és állandóan bújik és igen, igen, elkapattam, állandóan ölbe vettem, mikor még poronty volt és nem számoltam azzal a ténnyel, hogy egyszer 60kg-os zorall dög lesz. No, de addig még van pár hónapom és ha Ő ölben szeret elaludni, ám legyen.....gondoltam ki ügyesen 😏
Szóval Pablot itthon hagyni maga volt a pokol, de tudtam, hogy most valami igazán nagyon különleges dolog vár ránk, amihez az időzítés tökéletes.
Péntek reggel 7:30-ra kellett Etyeken lennünk. Egyszer már jártam a Korda stúdióban, még rendezvényszervező tanonc koromban, de ezúttal egészen más érzés töltött el, amikor beléptünk a kapun.

Rajtunk kívül a 48 szerencsés és legalább még ugyanennyi igazi statiszta, rendező, teddideteddoda pacák lődörgött a díszletek között. Izgultam, jóhogy, mégis csak benne leszünk a tévében 😎 úgyhogy még Melcsit is elhívtam előző nap, hogy hozza rendbe a tollam, amennyire lehetséges.
Kb 10 óráig gyakorlatilag semmi nem történt, csak sétáltunk fel és alá és arról tanakodtunk, milyen jó üldözős jelenetet tudnánk forgatni P-vel, én lennék az üldözött, Ő meg a zsaru 😅 és közben kb ezerszer elképzeltük, hogy kispé is ott van velünk a forgatáson, rohangál a térdig érő fűben, miközben libeg a nagy fülecskéje és kárt tesz mindenben, ami a fogai közé kerül. Mekkora móka lenne 🐶🎥 
Aztán megérkeztek a srácok, akik nagyon jó arcok voltak, közös fotó, kis ajándék, néhány kedves szó és akkor indulhat a mandula. Nagyjából délután fél3-kor került ránk a sor, úgyhogy ez tökéletesen elég idő volt ahhoz, hogy minden izgalmam a múlté legyen. Nah, de óriási szerepet kaptunk és legalább 2 másodpercre mi is részesei lettünk a kisfilmnek, hacsak ki nem vágják a jelenetünket 😂 A többi részletet nem árulhatom el, mert akkor végeznem kellene veletek, így kulisszatitok marad még egy időre ✌ 

Hosszú nap volt és a várakozás még hosszabbá tette, de az biztos, hogy egész életünkben emlékezni fogunk rá. Aztán meg ha már ráncos és szenilis vénemberek leszünk és elfelejtenénk akkor is elég lesz felmennünk a YouTube-ra és eszünkbe jut az "üldözős napunk" minden perce 💑
Ki gondolta volna akkor, amikor P azon az utam előtti koncerten lejátszotta nekem az utolsó dalt. Ki gondolt volna ott bármit is a hogyantovábbról vagy egyáltalán a mostról, nemhogy a három évvel későbbről. Csodás ajándék egyik része volt ez P. Köszönöm 💓 és még Pablo is ott volt velünk egy kicsikét.... 😊

Mikor végeztünk, bedobtuk Pesten Dr J-t is a kocsiba és irány Szilvásvárad.
3órát araszoltunk a hármason, mire elértük Füzesabonyt, addigra már kopogó szemmel és hullafáradtan, de az Egerben vett jó rántott hús tejfölös ubisalátával és az übercuki szilvásváradi szállásunk kárpótolt a dugó összes bosszankodós pillanatáért. Gyorsan beszereztünk még két üveg irsait, hátha jut idő a koccintásra is, de vacsi után úgy zuhantunk be az ágyba, mint akiket agyonütöttek és másnap reggel 8-ig ki sem nyitottuk a szemünk 𝒛𝒛𝙕𝙯

4338,7 km part 1

Egész nyáron szerettük volna meglesni Z-t egy versenyén, de sajnos nem volt olyan hétvégénk, amikor el tudtunk menni. Hát akkor majd most, terveltem ki nagyszerűen, hiszen úgyis nyugis hetünk lesz. Szilvásvárad amúgy is gyönyörű és nem is jártam még ott. Pedig egy évvel ezelőtt elindultunk motorral, csak P szerint Szilvásvárad és Lillafüred egy és ugyanaz, ezért sosem érkeztünk meg..... de ez a napunk önmagában megérdemelne egy külön blogbejegyzést. Talán majd legközelebb 😏 Szóval, másnapra Punnany koncertet terveztünk, mert a tesóimmal elhalasztottunk egy augusztus végi tesós koncertet, ezt pedig illett pótolni nagyon hamar. Így döntöttünk az utolsó parkos koncert mellett. Zsír, akkor pénteken Szilvásvárad, Z díjugratás. Szombaton Pest, massif punnany massif, punnany massif 🎵🎶🎻🎸🎷🎺🎤 Budapest Park és utolsó tánc :)
Kicsit szoros, de sebaj, szeretjük, ha zajlik az élet és nem unalmas.

Másfél héttel azelőtt....
P👦: Böbi! Meg kell osztanom veled valamit, ez az ajándékod egyik része (miért? lesz másik része is?) és nem akarom, hogy aznap tudd meg, tudom, hogy nem szereted a meglepiket (nem, nagyon nem).
Szóval. Lehetett jelentkezni kowáék egyik új számának klip forgatására. Jelentkeztem és beválogattak minket az 50 szerencsés közé, akik szerepelhetnek az új dal klipjében.
Én👧: Mi van??????? Neeeeee!!! Komoly??? Óriási zsiványság!
Majd kibújtam a bőrömből. Még egy ilyen csávót 💕😎😀 Ez igazán nagyon különleges ajándék és egy életre szóló élmény. Huhúúúúúú….köszönöm, köszönöm, köszönöm! Nem tudtam elég hálás lenni, úgyhogy jól szétölelgettem meg szétpuszilgattam és csak ámultam, hogy mennyire jó már ez.

Ám ez kicsit átvariálja a jövőhetet. Péntek kowa klipforgatás, este nyomás Szilvásvárad, mert szombat Z verseny, majd szombaton este vissza Pest, PM koncert. Kicsit szoros, de sebaj, szeretjük, ha zajlik az élet és nem unalmas.

Egy héttel azelőtt....
P👦: Böbi! Meg kell osztanom veled megint valamit, ez az ajándékod másik része és nem akarom, hogy aznap tudd meg, tudom, hogy nem szereted a meglepiket és azt is, hogy nem szeretnéd, ha én pakolnék Neked ruhát (hmmmm….azt tényleg nem szeretném 😝). Szóval. Elmegyünk Pajtiékhoz Németországba, onnan a Csóra családhoz Hollandiába, majd Mogyikádhoz Zsötemországba. Oké?
Én👧: Mi van???? Neeeeeeee!!! Most csak viccelsz! Nem igaz! Úristen! Atyaságos úristenem! Ez most komoly? Neeeee!!! Hogy oké-e??? Nagyon oké!!!!!!!

Hogy óriási zsiványság-e? Ez nem az! Ezt nem lehet szavakba önteni! Megérdemlem én egyáltalán azt, hogy ennyire szeretve legyek? Meggyőztem magam, hogy igen, meg. Simán 💑

Így történt, hogy 2018. szeptember 27-én este útra keltünk, átvágtattunk fél Európán és október 6-ig haza sem toltuk az arcunk. Forgattunk és utaztunk, lóversenyeztünk és utaztunk, koncerteztünk és aztán aludtunk kicsit, aztán már megint utaztunk és meg sem álltunk egészen Obernzellig, Pajtáskodtunk jó sokat 👭💗, aludtunk, utaztunk és megérkeztünk Rotterdamba, örömködtünk, nosztalgiáztunk 👪💗👫, aludtunk, csavarogtunk, aludtunk, utaztunk és elértük Párizst, imádtuk egymást 👭💗👶👪👫, babáztunk, aludtunk, nagyokat vihogtunk, babáztunk, aludtunk és végül elindultunk haza.

Na, de ne szaladjunk ennyire előre......folyt.köv.