Tegnap 13-volt. Nem tudom kinek milyenre sikerült, de volt olyan pillanatom amikor azt gondoltam: kár volt felkelni! Na nekem ilyen volt. Aztán persze, ha átgondolom végül is nem volt kiemelkedően szar, csak olyan hétköznapian kaka, de valahogy tegnap hagytam, hogy ellepjen és nyakig ülhessek benne. Pedig motoroztam, a gyerekeimmel voltam, rajzolhattam és készültem a mai tetotválásomra. Motorozás közben Köröstarcsa-Körösladány között egy motorját toló ridert értem utol. Tiszta izzadtság volt a nyári kánikulában. Megállok mellette és kérdezem, segíthetek? Neeem mondja lerobbant. Jó, erre én, de oda tolod? Mutatok a közelben lévő parkolóra. Nem haza Körösladányba. Mi? Csodálkozom. Erre ő, Békésről jön így és persze közben mosolyog. Mintha magunkat láttam volna a Caminon. Ma reggel megyek a boltba és köszönök egy néninek, aki a bejárat mellett éppen vizet iszik. Jó reggelt, mondom. Vagyis jó napot. Erre ő, mindegy az a lényeg, hogy megtiszteljük egymást annyival, hogy köszönünk. Tegnap a fiúkkal kutyanapot tartottunk, persze én tartottam, Ők meg játszottak. Akkor nem úgy éltem meg, pedig ez nekik nagyon jó élmény volt. Mondták is mikor eljöttem tőlük, hogy milyen jól érezték magukat. Na ennyire volt rossz a tegnapi nap. Csak hajlamos vagyok a negatívot észrevenni a jót meg elfogadni, hogy van. Pedig erről már írtam is és tegnap este lefekvéskor összegezve a napot rájöttem, hogy egy szép nap éjszakája van. Most pedig hozzáfogok a régóta bennem motoszkáló bejegyzésemhez aminek a címe: Nem csak egy papír....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése