Hosszú volt az utolsó hét. Vágytunk rá, hogy találkozzunk, mégis eltelt pár nap míg végleg egymás karjaiban aludtunk el. 2015. július 12-e. Ismét egy mérföldkő az életünkben. Vasárnap volt. Szinte az egész hét arról szólt, hogy itt van, sokkal közelebb mint az elmúlt hónapban de mégis távol. Csak bújkálva találkozhattunk volna. Egyikőnk sem akarta és így nagyon nehéz volt. Akartam menni B-hez, de a mai napig találtam volna kifogást, hogy miért majd holnap, ha nem tartjuk magunkat ahhoz, hogy vagy együtt vagy sehogy. Szeretők nem leszünk. Eljött 12-e. Nagyon nehéz és egyben boldog nap is. Azt tettem amit a szívem diktált. Egymást karolva aludtunk el. B-nek és nekem is hihetetlen és feledhetetlen pillanat volt. Este sokszor felébredtünk, hogy ez most a valóság, vagy álom? Egyik ilyen pillanatban érzem B keres itt vagyok e, erre mondom: nyugi itt vagyok. B visszakérdez: biztos? Igen, biztos. Nyugtattam meg. Igen azóta is itt vagyok, ahogy Ő is nekem és fogjuk egymás kezét. A napokban találkoztunk egyik barátunkkal és mivel régen beszéltünk, volt miről sztorizni mindhármunknak. Egyik mondat végén azt mondja: olyan az életetek mint egy akciófilm. Azért ez nem igaz, de vannak fura dolgaink. Ahogy egyébként szerintem minden ember élete kalandos, vicces, fura és a maga nemében különleges. Az a kérdés, hogy éli meg. Mert lehet negatívan és pozitívan is megközelíteni ugyanazt a dolgot. A vége nem mindegy, hogy érzed magad. Hát mi sokszor megéljük a pillanatokat hatalmas csúcsokkal és mélypontokkal fűszerezve. 3 éve már, hogy egymás kezét fogva alakítjuk életünk filmjét és hamarosan szorosabbra fűzzük a kapcsolatunkat. Én soha nem voltam a házasság mint intézmény híve. Ez most más. Vágyom rá, hogy B-t ne a barátnőm, társam, élettársam, menyasszonyom, hanem a feleségemként mutathassam be. Most is ahogy írom ezeket a gondolatokat izgalmas remegést érzek a gyomromban. És arra is nagyon vágyom, hogy a férjeként állhassak mellette. Sokszor említettem az elmúlt 3 évünket, a sok sok kihívásával, nehézségével, de rengeteg szerelemmel, fantasztikus kalanddal és felemelő érzéssel volt teletűzve. Mindenkinek aki ismer, akár pozitív vagy negatív érzéssel van irántunk, azt kívánom, hogy ha többre nem is de 5 percig érezze azt amit mi mikor együtt vagyunk, azaz 2015 július 12 óta minden másodpercben és akkor elértem, úgy élek, hogy nem kell magyarázkodni. 5 perc elég ahhoz, hogy megértsék, megéri és onnantól folyamatosan arra vágynak, hogy újra lássák a naplementét, a gyönyörű természetet, a napfelkeltét. Meghallják a madarakat reggel ébredéskor és este mikor nyugovóra térnek. A hársfa, vagy az akác virágzásának illatát, vagy minden olyat ami mellett elmegyünk mert az természetes, hogy ott van és inkább a jövőt hajszoljuk a helyett, hogy a jelent élnénk meg.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése