Most az elmúlt időszakban elmentett gondolatokat, verseket rakom ki. Sorrendiség nélkül. Nekem segítettek amikor kellett.
Lehet már máshogy értelmezném őket, de akkor helyük volt az életemben:
" Boldoggá az tehet, aki boldogtalanná is.
Van, akit azért gyűlölsz, mert szeretni is tudnád.
A biztos megöl, de túléled. A kétely éltet, de belehalsz.
Az igazit elhagyjuk a többiért. A többit az igazi miatt.
A szép rögtön kell. Az igazra alszunk egyet.
Hibái miatt nem kell, vagy nem kell s ezért hibás ?
A vágy lehet áll. A csömör valódi.
A férfi addig él, míg kíván. A nő, amíg kívánják."
"Semmi sem azért csodás mert örök, hanem mert kiváltság megélni ♥️"
"A világnak szüksége van olyan emberekre, akiket nem lehet megvásárolni, akiket köt az adott szavuk, akik a jellemet többre tartják a jómódnál, akiknek van véleményük és akaratuk, akik többek a hivatásuknál, akik nem haboznak kockáztatni, lehetőségeket megragadni, akik nem veszítik el egyéniségüket a tömegben, akik éppoly őszinték a kis dolgokban, mint a nagyokban..."
"Légy jelen. Szeress. Szeretkezz. Hagyd a fenébe a bájcsevegéseket. Merülj el tartalmas beszélgetésekben . Elvezd a természetet. Elvezd amit csinálsz. Mozogj. Szánj időt a pihenésre. Ne halogass. Csinálj örűlt dolgokat. Ne állj be a sorba. Keresd azokat akik nem csak bólogatnak. Zárd ki az életedből akik visszahúznak. Szeresd önmagad . Élj ..... "
"Ha egy korszak lezárul, azt te idézted elő"
"
Ha egy korszak lezárul, azt te idézted elő"
"De ha a szeretet valódi, akkor kibír mindent. Kibírja az időt, és kibírja a ráncokat, a változást, a betegséget, az erőtlenséget, a diszharmóniát, az ideiglenes eltávolodást, elfordulást, még azt is, hogy idegen, angyalhangú, csiribiri nők csábító mozdulatait figyeli az a másik. Kibírja a távolságot, azt a fajta elengedést, ami ahhoz kell, hogy a másik visszatérhessen."
"Nehéz szeretni a barátunkat, ha éppen csalódást okozott.
Még nehezebb szeretni az ellenségünket, aki rosszat akar nekünk.
Van, amikor úgy általában nehéz bárkit szeretni, annyira kiábrándulunk az emberekből.
De a legnehezebb mindig önmagunkat szeretni. Nem a maszkokat és szerepeket, amiket viselünk. Vagy a képeket, amiket magunkról vetítünk. Hanem azt az önmagunkat, aki ott gubbaszt a maszkok mögött, pőre kiszolgáltatottságában és gyarlóságában. Egy tehetetlen egykorvolt kisfiú vagy kislány árnyéka, aki nem tudja elhinni, hogy értékes lehet.
Akitől olyan görcsösen meg akarunk szabadulni.
Talán meg kellene tanulnunk párbeszédet folytatni vele, ítélkezés nélkül. És ez éppúgy nehéz, mint járni tanulni."
Éljetek, ne csak azt a kibaszott telefont nyomkodjátok állandóan....... P
