Mikor a strucc nemlátja az oroszlánt...

Ha az oroszlán éhes, eszik.....

Előre jelzem semmiféle politikai felütést nem kívánok tenni ebben a bejegyzésemben. Az aki elment politikusnak legyen az ő baja. 

Szóval itt van ez a pandémia helyzet. A legegyszerűbb szituació alakult ki. Az épp regnáló vezetés egyik legnagyobb eszköze az oszd meg és uralkodj. Az elmúlt években mindig volt valami ellenségkép aki ellen lehetett harcolni. Nem nem, nem fizikailag, csak úgy a híradóban, újságban vagy a social médiában. 

Most viszont az ellenség csak úgy bekopogtatott. Nem kellett hosszú meetingeken kitalálni, mit kajálhatnak be legegyszerűbben az emberek, ami után majd szépen egymásnak esnek, két vagy több táborra szakadnak és míg elvannak a piti problémával, addig nyugodtan a szemük előtt bármit megtehetünk. Ez meg is történt, viszont.....

Kezd kialakulni egy olyan helyzet, hogy a "frontvonal" nem csak Magyarországon, hanem más Eurólai országban is a nép és az alkalmazottai (segítek, ez a kormány) közzé kezd elcsúszi. Miért is? Lassan a tűréshatárra ér az egyébként agymosottá váló közösség és elégedetlenségének hangot ad.

Veszélyes ez az éppen vezető pozícióban lévő kisebbségre nézve, mert nem tudni pontosan hol a határ, és ha azt átlépi a nép. Mi fog történni?

Itt lép be a stucc és az oroszlán a képbe. Miért? Mert egy nagyon jó hasonlat erre a szituációra. Tudjuk, ha a strucc veszélyt érez, homokba dugja a fejét. Most épp ez a nagy bamba madár egy közeledő oroszlánt látott és mivel azt gondolta, hogy biztos éhes, gyors menti az életét. Azaz homokba dugja a fejét. 

Persze ez nem sokat segít neki, de ezt nem tudja. Már csak azt kellene eldönteni, MOST ki az oroszlán és ki a strucc.

Első verzió: az oroszlán a vezetőink, mi pedig a strucc. Próbálkozunk, üzletnyitásokkal, még nyolc után kicsit kint maradunk, házibulikat tartunk, néha nem vesszük fel a maszkot, stb.... Jön az oroszlán, bekeményít és mindenki rezegve gyorsan elkezdi betartani a szabályokat. Érezzük, hogy ez így nem lesz jó, hiszen az oroszlán mégiscsak ragadozó és felém jön. Jó akkor elbújok hátha nem vesz észre. Zsupsz fej be a homokba. Az oroszlán vagy röhög egy jót, vagy még fel is falja a kis bugyuta stuccunkat.

Cseréljük fel a szerepeket. Itt kicsit érdekes a helyzet, mert az oroszlán még nem tudja mire képes, nem érzi az erejét. Talán még struccnak is képzelheti magát. Viszont az éhsége egyre györti. Ezzel szemben a stucc tutira oroszlánnak hiszi magát. Bátran flangál az oroszlán előtt. Benne van azért az ösztön. Tudja ha baj van a legjobb megoldás, ha elbújik a problémák elől. Hogy, hát beledugja az okos kis fejét a homokba. A tűréshatár az a pillanat amikor az oroszlánunk legyőzi kishitűségét és rájön, hogy ő a ragadozó. Ekkor van baj, mert s struccnak a stratégiája eddig bevált. Bevágta a fejét a homokba, abban bízva így biztonságban van. Persze tudjuk, hogy nincs, de a szemellenző ilyenkor a leghaszontalanabb dolog a világon......

Mi történt a struccunkkal? Láthatjuk pár környező országban, már az oroszlán kinyitotta a szemét 🦁

Döntés előtt állunk. Ha akarjátok, ha nem. Ez olyan mint mikor minden reggel felkel a nap. Lehet duzzogni, haragudni a napra. Ő akkor is feljön a szokásos időben és le is nyugszik amikor szeretne. Bármit tehetünk akkor is így lesz, ahogy a döntés is hamarosan meg fog történni, vagy velünk vagy nélkülünk.

Kérdés, stuccok szeretnénk továbbra is maradni vagy rájövünk arra, hogy oroszlánnak születtünk......

Mindenki a maga életéért felelős.

♥️✌️

Vissza a jövőbe

 Képzeld el, hogy most kapsz egy lehetőséget arra, hogy megváltoztasd a múltad. Elképzelted? Menjünk tovább. Keresd meg azt a pontot ahol úgy érzed félresiklott az életed. Megvan? Oké. Futtasd végig az emlékeid, azokat amik azóta történtek. Vannak köztük rosszak és jók is ugye?

Na most képzeld el, hogy megváltoztatod azon a pontod az életed. Ott a kezedben a lehetőség, hogy tedd amit jónak látsz. Mit tennél? Hoppá, nem is olyan könnyű. Nehezítek egy kicsit rajta. Tudod, ha meg tudnád változtatni a múltad, akkor az összes szép emléked valószínűleg mehet a kukába. Melyek azok?

Jaaaa, hogy most már változtattál is és nem is emlékszel? Kockára tennél minden mosolyt, barátot, élményt egy olyan dologért aminek nem ismered a kimenetelét? Ugye vitatkozni szeretnél. Tudom. Arra a pontra ahová visszamentünk, akkor és ott a lehetőség a kezedben volt, hogy dönts és a legjobbat választottad. A boldogságot, az életet. Miért, mert tudod, érzed mindig, hogy amit teszel az a legjobb. 

Most azt az életed éled amit anno az akkori jelenben akartál!

És most a kezedbe adom mégis a lehetőséget, hogy változtass a múltadon. Melyiken? Azon ami most van.

Tedd azt ami számodra a legjobb, ami boldoggá tesz, amitől azt érzed szárnyalsz. Hiszen ezért vagyunk itt a földön. Miért, mert, ha a jövőben mégis kapsz egy lehetőséget a múltad megváltoztatására azt tudd mondani:

Köszönöm, boldog vagyok és azt annak köszönhetem, hogy elfogadom és megélem az életem.

✌💓

Egyszer.......

 Biztosan van az univerzumban, vagy egy másik dimenzióban, vagy valahol, egy olyan hely ahol a társadalmunk elvárásain nagyokat nevetnénk. Azt mondanánk rá ósdi és, hogy lehetett így élni?

Mindjárt folytatom, csak ezt be kell szúrjam ide. Tegnap megnéztem újra a "Csillagok között" című filmet. Hiszed, ha nem remélem ilyen világ közeleg.

Na abban a világban amit most épp te is elképzelsz mikor ezeket a sorokat olvasod. Ott.... Biztosan simán elfogadjuk egymást úgy, hogy, neki színes a haja, öreg, tele van minden szarral, vagy épp meztelen. Azon a helyen lesz helyünk egymás mellet és ha ölelni akarsz akkor nyugodtan megölelheted azt az ismeretlent és nem lesz belőle balhé, mert te az enyém vagy és mit képzelsz? Ki akarsz kezdeni vele?

Ott lesz helyünk akár négyen is együtt élni, vagy csak ha találkozunk, nem kell megmagyarázni. Miért adtál neki egy szenvedélyes csókot.

Azért, mert ezt szerettem volna.

Ehhez még nagyon sokat kell fejlődnie az evolúció csúcsának, de jó úton vagyunk. Ismerek már olyan embereket akik a nem akarnak birtokolni, vagy lerendezik saját magukban. 

Mit tudok én tenni azért, hogy egyszer ilyen legyen? Mutass példát. Ha szar amiben élsz. Akkor ne hazudj a körülötted élőknek és főleg magadat ne csapd be. Ez az első és legfontosabb lépés. Ha fel mered vállalni az érzéseid és ennek a következményeit, akkor megtetted az első lépést, hogy utána mi lesz? Nem tudom, ez az ismeretlen terület, de az biztos, hogy a végén nem fogod azt mondani magadnak, leéltem az életem. Érted? LEÉLTEM.

Mond azt, hogy MEGÉLTEM. Nem mondom, hogy könnyű. Sőt inkább azt mondom, hogy nagyon nagyon nehéz. De mi nem az? Ismerek olyat aki meg merte ezt tenni és remélem őszintén boldog, és kívánom azt, egész életében az legyen 🙏. Ahhoz kell a bátorság, hogy elhagyd az otthonod.

Szóval, biztosan nem ezen a földi léten, de van olyan dimenziója az univerzumnak ahol fogunk még találkozni és ott várunk rátok  mi ketten ti kettőtökre. Mindenkivel mindenkire, mert hol a határ? Ahová az agyunk beszúrja. Addig fejlődjetek és tanuljatok. Mit? Elfogadást és elengedni a birtoklási vágyat. Az kell ahhoz, hogy egy új szinten megtapasztaljuk azt amit még most nem is tudunk felfogni.

Amíg itt vagyok én is igyekszem minden újat megtapasztalni, megismerni. Van még mit.

Nem szaporítom a szavakat. Egyszer........